Az én történetem: egy küzdelem, amit kívülről nem lehet látni

Üdvözlet, egy Prienai-i apa vagyok, aki egy 5 éves fiút nevel. Már 13 éve dolgozom technikus-technológusként egy bútorgyártó cégnél, de e stabil munka mögött egy olyan élet rejtőzik, amelyet fele időben a félelem, a pánikrohamok és a mély szorongás kínozott. Ez az az állapot, amikor a legegyszerűbb mindennapi teendők is hatalmas kihívássá válnak, és az erőtlenség elzár a világtól és a szeretteimtől.

Nem titkolom – nem egyszer fontolgattam, hogy véget vetek mindennek, mert a fájdalom és a reménytelenség elviselhetetlennek tűnt. Ma azonban itt vagyok, mert kitartok. Élni akarok a fiamért, a családomért és a reményért, hogy a holnap talán fényesebb lesz.

Miért kérek támogatást, ha kívülről minden jól néz ki?

Tudom, hogy sokaknak felmerülhetnek kérdések. Jó autót vezetek, van munkám – kívülről sikeres embernek tűnhetek. De ez a „luxus” a betegségem – a mániás epizódok – következménye. Amikor az elmémet a betegség uralta, olyan pénzügyi döntéseket hoztam, amelyekért most nagy adósságokat kell törlesztenem. Ami mások számára sikernek tűnik, számomra ma nehéz teher, amely megakadályoz abban, hogy megvásároljam a szükséges gyógyszereket.

Célom: meggyógyulni és másoknak szolgálni

Nem luxusért kérem a segítségüket, hanem azért, hogy stabilizálhassam az egészségemet. Legnagyobb vágyam, hogy annyira talpra álljak, hogy később én is segíthessek másoknak. A művészetterápiát tanuló feleségemmel együtt arról álmodozunk, hogy stúdiót hozunk létre fogyatékkal élő gyermekek számára, és segítünk felújítani a kórházi szobákat, hogy több fény legyen azok számára, akik most ugyanolyan sötétben érzik magukat, mint én.

Az összegyűjtött pénzt a következőkre fordítjuk:

• Szükséges gyógyszerekre: havonta 60 eurót fordítok erre.
• Magánterápiára: az állami támogatás nem elég ahhoz, hogy kiszabaduljak a több évtizede tartó pánik szorításából.

Szégyellem kérni, mert mindig igyekeztem mindent egyedül elviselni. De rájöttem, hogy egyedül már nem boldogulok. A támogatásotok számomra egy „mentőöv”, amely lehetővé teszi, hogy higgyek abban, hogy meggyógyulva újra erős apává és férfivá válhatok.

Köszönöm, hogy segítetek nekem az élet mellett dönteni.