Egy hónapja elvesztettem szeretett édesanyámat, aki 83 éves volt... Imádta ezt a nagyapáim és nagymamáim közel 100 éves, történelmi házát. Hóban-esőben is körülbelül 10 kilométert gyalogolt, nehéz csomagokat cipelve a nagyszüleim falujából (ahová előtte két buszváltással jutott el a saját városából), hogy eljusson ide, mert onnan már nem járt busz erre a helyre...Haragudtam rá ezért, mert attól tartottam, hogy egy nap így veszítem el... de ő nem hagyta abba, amíg fizikailag már nem tudta tovább csinálni... boldognak és otthon érezte magát ezen a helyen... azon a helyen, ahol nagymamájával és nagybátyjaival nőtt fel, miután 13 évesen egyedül tért vissza Szibériából, miután családját deportálták litvániai otthonukból...A ház valóban boldog hely volt, a nagybátyám friss kenyeret sütött, énekelt és harmonikázott, és örömmel fogadta az idegeneket... Úgy érzem, kötelességem szeretett édesanyám és őseim iránt, hogy helyreállítsam és megőrizzem ezt a helyet. Első lépésként tegnap kitakarítottuk a házat, amelyben hatalmas rendetlenség uralkodott, miután valaki többször is kincset keresett ott... és nem tudtam abbahagyni a gyönyörködést a szépségében...Hatalmas megtiszteltetés lenne, ha helyreállíthatnám ezt a kincset, és megőrizhetném a jövő generációk számára. Szívből hálás lennék minden adományért, amely segít megakadályozni nagyapáim és nagymamáim ezen értékes örökségének elvesztését. Nagyon köszönöm!♥️