Egy hónappal ezelőtt elvesztettem szeretett édesanyámat, aki 83 éves volt.. Imádta ezt a majdnem 100 éves történelmi házat, amit a dédszüleim építettek. Hó vagy eső, 10 kilométert gyalogolt nehéz csomagokkal a nagyszüleim falujából (előtte 2 buszt váltva érkezett a városából), hogy elérje ezt a házat, mert onnan nem járt busz...Mérges voltam rá, mert féltem, hogy egy nap elveszítem őt így...de ő nem állt meg, amíg fizikailag nem tudta tovább csinálni....Boldognak és otthonosnak érezte magát ezen a helyen...a helyen, ahol a nagymamájával és a nagybátyjaival nőtt fel, miután 13 évesen egyedül jött vissza Szibériából, miután a családját deportálták a litvániai otthonukból...a ház egy igazán boldog hely volt, a nagybátyám friss kenyeret sütött, énekelt és armonikázott, és boldogan fogadta az idegeneket...úgy érzem, kötelességem a szeretett anyám és az őseim iránt, hogy helyreállítsam és megőrizzem ezt a helyet. Első lépésként tegnap kitakarítottuk a házat, amiben hatalmas rendetlenség volt, miután valaki többször is kincsek után kutatott..és nem tudtam megállni, hogy ne csodáljam a szépségét..Hatalmas megtiszteltetés lenne, ha helyreállíthatnánk ezt a gyöngyszemet és megőrizhetnénk a jövő generációi számára. Szívből örülnék minden olyan adománynak, amely segít megakadályozni dédszüleim eme értékes örökségének elvesztését. Köszönöm szépen!♥️