A szüleim (60 és 62 évesek) mindig is keményen dolgozó emberek voltak, és négy gyermekünk csodálatos szülei. Nem volt könnyű az életük, de mindig találtak megoldást. Egy nap anyám úgy döntött, hogy saját kis vállalkozásba kezd – nem keresett sokat, de annyit, hogy ugyanúgy eltartsa a családot, mint apám. Miután közel 20 évig édességeket és egyéb termékeket szállított Szlovákia nyugati részén, végre lehetősége nyílt egy jobb kisteherautót vásárolni, amely nem hagyja cserben az út közepén. A járművet hosszú távú beszállítójától vette meg (aki kedvezőbb árat adott neki, mert tudja, milyen kedves ember), de mivel nem volt elég pénze a készpénzes fizetéshez, havi részletekben fizeti ki. Apám megbetegedett, és korábban kellett nyugdíjba mennie, így a jövedelmük nagy részét elvesztették. Anyám igyekezett keményebben és hosszabb ideig dolgozni minden nap, emellett segített a nővéreimnek a kisgyermekeikkel is. De egy nap nagyon fáradt volt, és elaludt vezetés közben, balesetet szenvedett – zúzódásokat és törött orrot kapott –, szerencsére azután a baleset után többé-kevésbé rendbe jött. De az autó tönkrement. Mivel a munkája a vezetés volt, kénytelen volt venni egy másik autót, amire nem volt pénze, és továbbra is fizetnie kellett a roncsolt autóért, amit lehetetlen volt megjavítani. Most nem tudok annyira segíteni nekik, amennyire szükségük lenne rá, és ez összetöri a szívemet. A családunkban senkinek nincs felesleges pénze, hogy segítsen nekik a tartozásokkal, de talán ha az emberek összefognak, segíthetünk nekik újra élni. Azután a baleset után mindketten elvesztették a mosolyukat és az életkedvüket... Csak két ember, akik lélegeznek, és úgy néznek ki, mintha feladták volna a boldogságot és az életet... Nem könyörgök segítségért, vannak emberek, akiknek ez jobban kell, mint a szüleimnek. De talán néhányan közületek megérthetik a kétségbeesésemet, mivel talán egyszer hasonló helyzetben voltak.

Nagyon köszönöm minden centet – biztosan segíteni fog.