Üdvözlet mindenkinek. Nyugdíjas vagyok, akit 14 évnyi együttélés után úgy dobtak ki otthonról, mint egy darab szemetet. Életemben senkinek sem ártottam, pláne a családomnak. Idén októberben a párom bejelentette, hogy nem szeret engem, és másvalakivel akarja leélni az életét, én pedig költözzek ki. Meg is tettem. Nem küzdöttem érte, mert az kudarcra volt ítélve. Egyedül maradtam. Otthon nélkül, ruhás zsákokkal távoztam. Otthont, autót, mindent, amiért dolgoztam, hátrahagytam. Most még az alapvető szükségleteimre sincs pénzem, még kenyérre sem futja. A nyugdíjam 1950 PLN. Ebből 1200 a lakásbérlésre megy, inkább egy pincére. A szívem már többször is meghasadt a bánattól, a fájdalomtól, hogy hogyan lehet így bánni valakivel, aki több mint tíz éven át gondoskodott a családról, az otthonról. Soha nem adtam okot árulásra, soha nem ittam túlzottan. Igyekeztem jó apa, jó partner lenni. Apának, mert van egy közös gyermekünk, egy lányunk, aki november 30-án töltötte be a 13. életévét. A gyerek sírt, amikor az anyja kidobott a házból. Annyira fájt, olyan tehetetlen voltam. Az évek során a családért felhalmoztam adósságokat a bankokban, hogy felújíthassuk a házat, amelyben laktunk. A ház a partneremé lett, az adósságok pedig az enyémek. Mindezek miatt megpróbáltam véget vetni az életemnek, de a munkáltatómnak köszönhetően elkerültem a halált. Most már tudom, hogy ez nagyon ostoba megoldás volt. Sajnos egy idő után kiderült, hogy a munkámat is elvesztettem, mert sajnos elbocsátottak. Most nem tudom feldolgozni mindezt, ráadásul kiderült, hogy el kell hagynom a bérelt lakást, mert túl nagy költségeket jelent a tulajdonosnak. És megint buta gondolatok jönnek az eszembe. Tudom, hogy ez a kis pénz nem fogja helyreállítani a családomat, nem fogok lakást venni belőle, de lehetővé tenné az adósságaim csökkentését. Talán még talpra is állíthatna. Egyedül nem boldogulok ezzel. Értékes ember vagyok, csakhogy segítség nélkül nem tudom megoldani. Kérem mindazokat, akik szeretnének és van szívük, hogy segítsenek. Attól tartok, hogy ha senki sem nyújt segítő kezet, rosszul fogok járni. Pedig szeretnék élni, és még valakinek szüksége lenne rám.