Olyan család vagyunk, amelynek szembe kellett néznie a legkeményebb diagnózissal. 2024 szeptemberében szeretett férjemnél, Rysiu-nál rosszindulatú daganatokat állapítottak meg az agy mindkét féltekéjén – IV. fokozatú gliómát.

Ez a második rákos megbetegedés, amely szeretteinket érintette. Fiam, Karolek háromszor is a halál szélén állt – először születése után súlyos szepszis miatt, majd kétszer akut leukémia miatt, ami csontvelő-átültetéshez vezetett. Reméltük, hogy ezek után a nehéz évek után béke vár ránk, de az élet újra próbára tett minket. 

Nem tudom felfogni, hogy nem a genetika, hanem a vak, kegyetlen sors sújtotta újra a családunkat. Ennek ellenére nem adjuk fel – kijátszuk azokat a lapokat, amelyeket a sors osztott nekünk. Kihúztuk Karolekot a halál karmai közül, és Rysiu-t is ki fogjuk húzni.

Találtam egy modern, külföldi terápiát, amely néhány hónapos élettartamot sok évre növelhet. Sajnos nagyon drága – körülbelül 700 000 euróra van szükségünk. A következő 2-3 hétben 70 000 eurót kell összegyűjtenünk. Számunkra ez hatalmas összeg, főleg, hogy egy fogyatékkal élő gyermek mellett nem tudtunk nagy összegeket megtakarítani. Gyors segítségre van szükségünk, mert a daganat hetente növekszik.

Fiam betegsége alatt a férjem vállalta a család eltartásának terhét, amikor nekem fel kellett mondanom a munkámat. Több állásban is dolgozott, hogy fedezze Karolek kezelésének és rehabilitációjának költségeit. Mindig gondoskodott rólunk. Emlékszem arra a napra, amikor felhívtam Rysiu-t a kórházba, mert az orvosok azt mondták, siessünk, hogy elbúcsúzhasson a fiunktól. Aztán csoda történt – Karolek túlélte.

Fiam kezelése hihetetlenül nehéz volt. Rysiu a karjában vitte, amikor nem volt ereje, és a legsötétebb pillanatokban is megnevettette. Azt mondták nekünk, hogy Karol szellemileg fogyatékos lesz, hogy „növény” lesz belőle, és nem éri meg a 11. életévét. De Rysiu mindig optimista maradt, és hitt abban, hogy Karoleknek sikerülni fog. Ez az optimizmus adott erőt nekem a gyermekünkért folytatott küzdelemben, és most a férjemért folytatott küzdelemben.

Ma Karol 16 éves, és már 6 éve remisszióban van. Remek a kapcsolata az apjával, és mindketten imádják a fekete humort. Nevetve mondják: „Rosszabb már nem lehet, csak viccesebb.” A lányunk, Kalinka, még nagyon kicsi, de számára az apja jelenti a világot.

Rysiu a legnagyobb támaszom és a legjobb barátom. Nem sírunk magunk miatt – cselekszünk! Segítséget kérünk. Nem csak a férjemet mentitek meg, hanem az egész családunkat.”