Hello

A nevem Vicky és most 21 éves vagyok.

Sajnos nem volt a legkönnyebb történetem, és biztosan nem én vagyok az egyetlen.

14 éves koromban néhány traumatikus élmény után az ifjúságvédelmi hivatal gondozásába kerültem, majd több évig egy bentlakásos csoportban éltem.

Nem sokkal azután, hogy beköltöztem oda, az életem 180* fokban megváltozott, mert hirtelen mentálisan beteg lettem a történtek után.

Először kerültem be egy gyermek- és ifjúságpszichiátriai klinikára, és kezdtek megjelenni rajtam a tünetek.

Sajnos elkezdtem bántani magam, és nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal, érzéseimmel és dühömmel.

Egy idő után disszociatív rohamaim lettek.

rohamok és egyéb dolgok, ami miatt sok időt kellett klinikákon és kórházakban töltenem.

Így már akkor sem tudtam úgy élni az életemet, mint más korombeli fiatalok, és sokat voltam segítségre utalva.

Egy bizonyos ponton gyógyszereket kellett szednem, és ez krónikussá vált.

Akkoriban nem fogtam fel, hogy mindez mit jelentett számomra, mert túl sok volt nekem.

Néhány hét múlva PTSD-t diagnosztizáltak nálam.

Biztos vagyok benne, hogy most sokan azt gondolják, hogy a mentális betegség nem rossz, de nem, nem így van. A betegség ugyanannyi életerőt és akaraterőt vett el tőlem, mint valakitől, aki rákos és hosszú kemoterápián kell átesnie, mert a PTSD sok időt, sok terápiát és mindenekelőtt sok figyelmet igényel.

Sajnos a betegséget nem kutatják annyira, és a mai társadalomban mindent lekicsinyelnek.

Olyan dolgokat hallani, hogy ez "csak" pszichés, és nem kellene ekkora felhajtást csinálni belőle, de sajnos a legtöbb ember a mai napig nem tudja, hogy valójában mit is tesz az emberrel.

De nagyon sok életkedvemet és életkedvemet elvette, amit most keményen meg kell küzdenem, hogy visszaszerezzem.

2022 óta már nem ifjúsági segítséggel élek hanem egyedül .

A védett tér elvesztése miatt is sok visszaesésem volt ismét , ami akadályokat gördített az utamba Néhány hónapig nem tudtam dolgozni vagy iskolába járni , mert túl nagy volt a veszély , hogy valami történik velem vagy újra visszaesem .

Most már elég jó úton haladok, de a betegség még mindig sok akadályt gördít az utamba, amit egyedül nem tudok leküzdeni.

Most gyógyszeres kezelés alatt állok, több terápián és kórházi tartózkodáson is túl vagyok, és szeretnék egy jó utat találni, ami egyedül nem lehetséges.

Én személy szerint úgy döntöttem, hogy nem akarok több gyógyszert szedni, mert a mellékhatások nem nélkülözik őket, és ezért jött a kutya ötlete.

Természetemnél fogva zárkózott ember vagyok és élvezem az állatokkal való kapcsolatot.

Természetesen az elmúlt években sok minden változott és javult, de a betegség még mindig ott van és sajnos a rohamok még mindig nem múlnak el, ami még mindig rendkívül rossz számomra, hiszen úgy szeretném élni az életemet, mint mindenki más a korombeli egészséges ember.

Némi kutatás után jött az ötlet, hogy szeretnék egy segítő kutyát a PTSD miatt, és remélem, hogy kevesebb tünettel térhetek vissza a normális élethez.

Tisztában vagyok vele, hogy a betegség nem fog teljesen elmúlni, de a kutya hatalmas segítség lenne számomra, különösen most, hogy egyedül élek, és senki sem veszi észre, ha valami történik.

Felismeri, ha ez történik, és vészhelyzetben akár gyógyszert is hozhat nekem, vagy megnyugtathat, és egyszerűen megnyugtathat, amit senki más nem tud megadni.

Sok más dolgot is meg tud tenni, ami remélhetőleg segít legyőzni a betegségemet, vagy megfékezni azt, hogy normális mindennapi életet élhessek, mint a többi velem egykorú ember.

A kutya olyan helyekre is elmehet, ahová más nem, és ha szerencsés vagyok, még a törvény szerint a kórházba vagy a piacokra is.

Mint egy vakvezető kutya vagy hasonló.

Szóval nagyon örülnék minden centnek és eurónak, amit adományozni lehet, és segít elérni a célomat.

Nem koldulásnak szánom, de nagyon nagy szükségem lenne rá, mert gyakornokként és diákként sajnos nincs olyan jó jövedelmem, ami ezt lehetővé tenné.

És egyedül aligha tudja valaki összeszedni a pénzt, pedig szuper fontos lenne a jövőm és a betegség megfékezése szempontjából.

Sajnos az ilyen típusú kiképzést vagy segítő kutyát egyik egészségbiztosító sem fizeti, és teljesen magadnak kell állnod a költségeket, ha rászorulsz, ami sajnos szinte lehetetlen, és ezért a legtöbben idegenek segítségére szorulnak.

Eddig az egészségbiztosítás csak a vakvezető kutya költségeit fedezi, minden más segítő kutyát saját zsebből kell fizetni, ami nekem, mint diáknak és gyakornoknak sajnos nem lehetséges.

De számomra ez lenne az utolsó lehetőség további gyógyszerek és egyéb intézkedések nélkül.

Nagyon hálás lennék minden segítségért és minden centért!

Üdvözlettel