Igazából nem is tudom, hogyan kezdjem, talán egyszerűen „in media res”. Szörnyen szégyellem magam, mert jelenleg nem látok más kiutat, mint hogy kegyelemért és segítségért könyörögjek. Van ugyanis egy kutyám, aki egy jó hete megsérült a jobb térdében az elülső keresztszalagja. És állítólag műtétre van szüksége, ami körülbelül 2000 euróba kerülne, de ilyen összeghez már évek óta nem jutottam hozzá. Tudják, rokkantnyugdíjas vagyok, anyámmal élek, aki szintén rokkantnyugdíjas, és apámmal, aki előrehaladott demenciában szenved (az összes rokkantságról és egészségügyi állapotról szóló igazolásokat később elküldhetem – a szerk.).Idősek otthonát nem engedhetjük meg magunknak, a legjobb tudásunk szerint próbálunk magunk gondoskodni róla, de ritkán érzem úgy, hogy sikerrel járunk. Amikor látom az ő fájdalmait, állandóan bűntudat, tehetetlenség és bűnös érzés áraszt el... látják, ezért is írok. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarom az életem zűrzavarával bűntudatot kelteni, csak segítséget kérni. Ha nem megy, megértem, az ember nem tudja megmenteni az egész világot, de a szó nem ló.