Nem igazán tudom, hogyan kezdjem, talán "a médiában tényleg". Borzasztóan szégyellem magam, mert jelenleg nem találok más utat, mint hogy kegyelmet, segítséget kérjek. Van egy kutyám, aki alig több mint egy hete szenvedett elülső keresztszalag-sérülést a jobb térdében. Műtétre van szüksége, és ez állítólag 2000 euró körüli összegbe kerül, de már évek óta nem láttam. Tudja, rokkantnyugdíjas vagyok, együtt élek édesanyámmal, aki szintén rokkantnyugdíjas, és édesapámmal, aki a demencia előrehaladott formájában szenved (az összes fogyatékosságról és egészségügyi állapotról később tudok igazolást küldeni, op.p.), nem engedhetünk meg magunknak idősek otthonát, igyekszünk magunk gondoskodni róla, ahogy tudunk, de ritkán érzem úgy, hogy sikerül. Látva őt a fájdalmában, mindig eluralkodik rajtam a rossz lelkiismeret, a tehetetlenség, a bűntudat, ... látja, ezért írok. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarok rossz lelkiismeretet kelteni az életem zűrzavarával, csak segítséget kérni. Ha nem megy, megértem, az ember nem tudja megmenteni az egész világot, de a szavak nem lovak.