Quen son e para que estou recaudando fondos

Chámome Ágnes Erőss. Son xeógrafa e, durante os últimos anos, documentei as vidas das mulleres pertencentes á minoría étnica húngara en Gődényháza/Hudya, unha pequena aldea de Transcarpatia, Ucraína, situada nos montes Cárpatos, na fronteira con Romanía. Estou a recadar fondos para rematar un documental sobre elas, un proxecto que comezou como unha investigación académica e que se converteu en algo que xa non podo gardar nun artigo de revista.

A situación agora mesmo

Gődényháza/Hudya alberga unhas 300 persoas, na súa maioría mulleres, nenos e anciáns. Durante décadas, os homes da aldea cruzaron a fronteira para traballar en Hungría, Polonia, Chequia ou Europa Occidental, mentres que as mulleres normalmente quedaban atrás: criando os fillos, traballando, coidando dos pais maiores, mantendo a casa e a propia aldea en funcionamento. Desde a invasión a grande escala de Rusia en 2022, ese patrón endureceuse: os homes que non queren ser recrutados simplemente marchan e non volven a casa. A carga de traballo das mulleres aumentou significativamente e moitas agora viaxan de ida e volta a través da fronteira elas mesmas, levando os seus fillos para ver os pais que non poden regresar.

Comezamos a rodaxe en 2021, esperando un documental sinxelo de 40 minutos sobre un fenómeno rexional familiar: o impacto da migración laboral transnacional nunha pequena comunidade de minorías étnicas en Transcarpatia. Cando tivemos unha montaxe preliminar en febreiro de 2022, a guerra xa o cambiara todo de cero, e a película que planeáramos xa non se axustaba á realidade que estaban a vivir estas mulleres. Así que collín unha cámara e seguín adiante: entrevistas en 2023, gravacións telefónicas e audio en 2024 e cun director de fotografía en 2025. Agora teño anos de material, cinco protagonistas extraordinarias e unha historia que aínda non está rematada, porque a súa historia tampouco está rematada.

Por que isto me importa

Non son dunha aldea; crieime en Budapest e vivín en varias cidades de Europa. En 2017 entrei en Hudya case por accidente e quedei fascinada á primeira vista pola súa beleza. Seguín volvendo ano tras ano, construíndo relacións reais coas mulleres de alí. Escribín sobre elas para público académico, pero as publicacións académicas chegan a un puñado de especialistas. Estas mulleres (e as preguntas que suscitan as súas vidas sobre o traballo, a migración e o que significa manter unida a unha familia e unha comunidade, a miúdo sen un "traballo real" ou un salario fixo) merecen ser vistas por moita máis xente. Quero que esta película leve a súa forza de vontade, o seu humor e o seu amor polos seus fogares e familias ao mundo.

Para que se usarán os fondos

As contribucións destinaranse a tres cousas: rematar o documental e a curtametraxe (edición e posprodución, corrección e deseño de son, e subtítulos en ucraíno e español, para que a metraxe existente (algunhas das cales son tecnicamente imperfectas) poida converterse finalmente nunha obra rematada); a entrada da película nos ciclos de festivais (taxas de inscrición, viaxes, etc.); e o desenvolvemento e a posta en marcha dunha campaña de impacto, unha parte fundamental do proxecto, que consistirá en proxeccións comunitarias en varios lugares de Transcarpatia, Europa e todo o mundo para concienciar sobre a vida nestas periferias rurais e identificar os pasos a dar para ampliar as súas voces.

Grazas

Cada contribución, sexa cal sexa o seu tamaño, achega esta película á súa finalización e as voces destas mulleres a un público máis alá da súa aldea, máis alá de Ucraína, máis alá do mundo académico. Grazas por crer que a súa historia paga a pena ser contada, e por axudarme a contala ben.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Segíts befejezni a "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" című filme

Que ben, e moito máis.

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a román határ mentén – asszonyainak életét dokumentálom. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy projektet, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egy szakcikk keretei kríötanzé.

Unha jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradnak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondoskodnak a időőősödő szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habár Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli teendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében rendszeresen gyerzákgraz a Magyarzázekkel édesapát látogatni.

Unha película, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. februárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgatott, és a tervezett film már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok éltek. Non obstante, non hai ningún tipo de cambio, é o que é o que é o que é o que é: interjúkat rögzítettem 2023-ban, telefonnal folytattam a munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrel együtt na forgattunk. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minel több emberhez érjen el.

As fontes feitas non son necesarias

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem é mindig nagy városokban éltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. A velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy ennél sokkal többen löbben. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a film az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailag nem tökéletes – anyagésbóz alvés); unha película fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami a projekt egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhívjuk a figyelmet a vidéki periféri éltéké él, éők élekon él, Európában é világszerte olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőknek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen is, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.