Hvem jeg er, og hva jeg samler inn penger til

Mitt navn er Ágnes Erőss. Jeg er geograf, og de siste årene har jeg dokumentert livene til ungarske etniske minoritetskvinner i Gődényháza/Hudya, en liten landsby i Transkarpatia i Ukraina, inntil Karpatene på grensen til Romania. Jeg samler inn penger for å fullføre en dokumentarfilm om dem – et prosjekt som startet som et akademisk forskningsprosjekt og vokste til noe jeg ikke lenger kan holde inne i en tidsskriftartikkel.

Situasjonen akkurat nå

Gődényháza/Hudya er hjem til rundt 300 mennesker – for det meste kvinner, barn og eldre. I flere tiår har menn fra landsbyen krysset grensen for å jobbe i Ungarn, Polen, Tsjekkia eller Vest-Europa, mens kvinner vanligvis ble igjen: oppdra barn, jobbe, ta vare på aldrende foreldre, holde husholdningen og selve landsbyen i gang. Siden Russlands fullskala invasjon i 2022 har dette mønsteret blitt hardere: Menn som ikke vil bli innkalt, drar rett og slett og kommer ikke hjem. Kvinnenes arbeidsmengde har økt betydelig, og mange reiser nå frem og tilbake over grensen selv og tar med seg barna sine for å se fedre som ikke kan returnere.

Vi begynte å filme i 2021, og forventet en enkel 40-minutters dokumentar om et kjent regionalt fenomen: virkningen av transnasjonal arbeidsmigrasjon i et lite etnisk minoritetssamfunn i Transkarpatia. Da vi hadde en grov klipping i februar 2022, hadde krigen snudd på hodet på alt, og filmen vi hadde planlagt passet ikke lenger til virkeligheten disse kvinnene levde i. Så jeg plukket opp et kamera selv og fortsatte – intervjuer i 2023, telefonopptak og lyd i 2024, og med en filmfotograf i 2025. Nå har jeg årevis med materiale, fem bemerkelsesverdige hovedpersoner og en historie som fortsatt ikke er ferdig, fordi historien deres heller ikke er ferdig.

Hvorfor dette er viktig for meg

Jeg er ikke fra en landsby – jeg vokste opp i Budapest og har bodd i flere byer i Europa. I 2017 vandret jeg inn i Hudya nesten ved en tilfeldighet, og jeg ble fascinert ved første øyekast av dens skjønnhet. Jeg fortsatte å komme tilbake, år etter år, og bygde ekte relasjoner med kvinnene der. Jeg har skrevet om dem for akademiske publikum, men akademiske publikasjoner når ut til en håndfull spesialister. Disse kvinnene – og spørsmålene livene deres reiser om arbeid, migrasjon og hva det vil si å holde en familie og et samfunn sammen, ofte uten en «ordentlig jobb» eller en vanlig lønn – fortjener å bli sett av langt flere mennesker enn det. Jeg ønsker at denne filmen skal bringe deres viljestyrke, humor og kjærlighet til sine hjem og familier ut i verden.

Hva midlene skal brukes til

Bidragene vil gå til tre ting: ferdigstillelse av dokumentaren og kortfilmen (redigering og etterproduksjon, lydkorrigering og lyddesign, og undertekster på ukrainsk og spansk, slik at eksisterende opptak – noe av det teknisk ufullkomment – endelig kan bli et ferdig verk); filmens inntreden i festivalsykluser (innsendingsavgifter, reise osv.); og utvikling og implementering av en effektkampanje, en sentral del av prosjektet, bestående av visninger i lokalsamfunnet på flere steder i Transkarpatia, Europa og over hele verden for å øke bevisstheten om livet i disse landlige utkantene og identifisere tiltak som skal iverksettes for å få stemmene deres til å bli hørt.

Takk deg

Hvert bidrag, uansett størrelse, bringer denne filmen nærmere ferdigstillelsen og disse kvinnenes stemmer nærmere et publikum utenfor landsbyen deres, utenfor Ukraina, utenfor akademia. Takk for at dere tror at historien deres er verdt å fortelle – og for at dere hjelper meg å fortelle den på en god måte.

----- ...

Segíts befejezni a "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" című filmet

Ki vagyok, og mire gyűjtök

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a román határ mentén – asszonyinak életétáltál. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy prosjektet, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egy szakcikkaniékereszo szakcikkaniékereszo.

En jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradnak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondosidősönak szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habár Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli teendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében rendszeresen utaznakákkelyors látogatni.

En film, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. februárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgatott, és a tervezett film már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok éltek. Ezért magam vettem kézbe a kamerát, és folytattam a munkát – interjúkat rögzítettem 2023-ban, telefonnal folytattam a munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrel egyár napotgattunk p. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minél több emberhez érjen el.

Miért fontos ez nekem

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem és mindig nagy városokban éltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. En velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy ennél sokken ősketá lás. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a film az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailag nem tökébéletes – kotgre tökébéletes születhessen); en film fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami et prosjekt egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhperimet a figkonéélívé életére, és kidolgozzunk olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőknek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen er, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.