Hver ég er og fyrir hvað ég er að safna peningum

Ég heiti Ágnes Erőss. Ég er landfræðingur og undanfarin ár hef ég verið að skrásetja líf ungverskra kvenna af minnihlutahópum í Gődényháza/Hudya, litlu þorpi í Transkarpatíu í Úkraínu sem liggur við Karpatafjöllin á landamærum Rúmeníu. Ég er að safna fé til að klára heimildarmynd um þær — verkefni sem hófst sem fræðileg rannsókn og þróaðist í eitthvað sem ég get ekki lengur geymt í tímaritsgrein.

Ástandið núna

Í Gődényháza/Hudya búa um 300 manns — aðallega konur, börn og aldraðir. Í áratugi hafa karlar úr þorpinu farið yfir landamærin til að vinna í Ungverjalandi, Póllandi, Tékklandi eða Vestur-Evrópu á meðan konur hafa yfirleitt setið eftir: alið upp börn, unnið, annast aldraða foreldra, haldið heimilinu og þorpinu sjálfu gangandi. Síðan Rússar réðust inn í landið árið 2022 hefur þetta mynstur harðnað: Karlar sem vilja ekki vera kallaðir í herþjónustu fara einfaldlega og koma ekki heim. Vinnuálag kvenna hefur aukist verulega og margar ferðast nú fram og til baka yfir landamærin sjálfar og koma með börnin sín til að hitta feður sem geta ekki snúið aftur.

Við byrjuðum að taka upp árið 2021 og bjuggumst við einföldum 40 mínútna heimildarmyndum um kunnuglegt svæðisbundið fyrirbæri: áhrif alþjóðlegra vinnuaflsflutninga í litlu minnihlutasamfélagi í Transkarpatíu. Þegar við fengum grófa klippingu í febrúar 2022 hafði stríðið kollvarpað öllu og myndin sem við höfðum skipulagt passaði ekki lengur við raunveruleikann sem þessar konur lifðu. Svo ég tók upp myndavél sjálf og hélt áfram — viðtöl árið 2023, símaupptökur og hljóðupptökur árið 2024 og með kvikmyndatökustjóra árið 2025. Ég hef nú áralangt efni, fimm merkilegar aðalpersónur og sögu sem er enn ekki búin, því saga þeirra er ekki heldur búin.

Af hverju þetta skiptir mig máli

Ég er ekki úr þorpi — ég ólst upp í Búdapest og hef búið í nokkrum borgum í Evrópu. Árið 2017 reikaði ég til Hudya næstum fyrir tilviljun og ég varð við fyrstu sýn heilluð af fegurð borgarinnar. Ég hélt áfram að koma aftur, ár eftir ár, og byggði upp raunveruleg tengsl við konurnar þar. Ég hef skrifað um þær fyrir fræðilegan lesendahóp, en fræðilegar útgáfur ná til fárra sérfræðinga. Þessar konur — og spurningarnar sem líf þeirra vekur upp um vinnu, fólksflutninga og hvað það þýðir að halda fjölskyldu og samfélagi saman, oft án „alvöru vinnu“ eða reglulegra launa — eiga skilið að vera séð af miklu fleirum en það. Ég vil að þessi mynd beri viljastyrk þeirra, húmor og ást á heimilum sínum og fjölskyldum út í heiminn.

Til hvers verður fjármagnið notað

Framlögin munu fara í þrennt: að klára heimildarmyndina og stuttmyndina (klippingu og eftirvinnslu, hljóðleiðréttingu og hljóðhönnun, og texta á úkraínsku og spænsku, svo að núverandi myndefni - sumt tæknilega ófullkomið - geti loksins orðið að fullkláruðu verki); að taka þátt í hátíðarlotum myndarinnar (innsendingargjöld, ferðalög o.s.frv.); og þróun og framkvæmd áhrifaherferðar, sem er kjarninn í verkefninu, sem felst í sýningum á nokkrum stöðum víðsvegar um Transkarpatíu, Evrópu og um allan heim til að vekja athygli á lífinu í þessum dreifbýlissvæðum og skilgreina skref sem þarf að taka til að láta raddir þeirra heyrast.

Þakka þér fyrir

Sérhvert framlag, óháð stærð, færir þessa mynd nær fullkomnun og raddir þessara kvenna nær áhorfendum utan þorpsins, utan Úkraínu, utan fræðasamfélagsins. Þakka ykkur fyrir að trúa því að saga þeirra sé þess virði að segja hana — og fyrir að hjálpa mér að segja hana vel.

----- ...

Segíts befejezni a "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" című kvikmynd

Hvað er í gangi, og ég er að leita að þér

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a roman határ mentén – asszonyainak életétálom. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy verkefnið, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egy szakcikkanié kereszo kötz kereszo.

A jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradnak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondosidőönak az. szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habar Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli teendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében rendszeresen utaznak utaznakégra a azgyares látogatni.

A film, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. febrúárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgatott, és a tervezett film már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok éltek. Ezért magam vettem kézbe a kamerát, és folytattam a munkát – interjúkat rögzítettem 2023-ban, phonenal folytattam a munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrel egyárt napottunk p. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minél több emberhez érjen el.

Miért fontos ez nekem

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem és mindig nagy városokban éltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. A velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy ennélbá sokken ősket lák. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a film az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailag nem tökébéletes – néha technikailag nem tökébéletes születhessen); kvikmynd fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami a project egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhélímet a figkonéélímeta vidé életére, és kidolgozzunk olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőknek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen er, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.