Üdvözlet mindenkinek,

szívből írok nektek.

Anyukámmal kétségbeesetten keressük azt a helyet, amelyet végre otthonunknak nevezhetünk.

24 évig a plébánia tulajdonában lévő házban laktunk: apám gondnok és sekrestyés volt, egy jó ember, aki életét a közösségnek és a munkájának szentelte, annak ellenére, hogy egy ritka betegség kísérte egész életében (amit sajnos én is örököltem).

Két évvel ezelőtt azonban a betegség negyedik stádiumú, áttétes rákká alakult. Együtt küzdöttünk, de három hónappal ezelőtt apám elhunyt, hatalmas űrt hagyva életünkben.

Azóta a helyzetünk egyre nehezebbé vált: a ház, amelyben egész életünkben laktunk, apám munkájához kapcsolódó használati jog alapján volt a rendelkezésünkre, és most, hogy ő már nincs, jogosan el kell hagynunk.

Próbáltunk jelzáloghitelre pályázni, de a bank nem adja meg nekünk.

Jelentkeztünk egy szociális lakásra, de azt mondták, hogy vannak mások, akiket „szükségletesebbnek” tartanak.

Ma nincs hová mennünk.

Nem luxust keresünk, csak egy kis saját sarokot, ahol újrakezdhetjük, ahol anyám biztonságban érezheti magát, és ahol én végre nyugodtnak láthatom őt a sok fájdalom után.

Ezt az adománygyűjtést azért hoztuk létre, hogy segítséget kérjünk, még ha kicsi is: minden hozzájárulás közelebb visz minket ahhoz az egyszerű, de értékes álomhoz – hogy legyen saját otthonunk, az a hely, amit apám szeretett volna ránk hagyni.