Október 1-jén ünnepeljük a házassági évfordulónkat a férjemmel. Sajnos idén sem ünnepelhetjük együtt, mivel a férjemet alig több mint egy éve kiutasították.

Annak ellenére, hogy házasok vagyunk, van lakásunk, állandó munkája volt, adófizető, mint minden más dolgozó, tagja a svéd egyháznak, a szakszervezetnek, nincs büntetőjogi előélete, aktív tagja a futballklubnak stb., mégis úgy döntöttek, hogy kiutasítják.

Nem volt más választása, mint hogy fogja a hátizsákját, és elhagyja az országot.

Pár hónapja szepszis, azaz vérmérgezés támadta meg, amely átterjedt a tüdejére és a szívére, és kis híján nem élte túl.

Svédországba a háború sújtotta Ukrajnából érkezett, ahol éppen tanulmányait akarta megkezdeni; oda pedig szülőhazájából, Nigériából jött, ahol halálos fenyegetés sújtotta, mivel egy békés ellenállási mozgalom vezetőjének testvére volt.

A bátyját nem sokkal azelőtt gyilkolták meg, hogy a férjem elmenekült, és – mint már említettem – Ukrajnába került.

Az élet rövid, és mi

annyira szeretnénk újra együtt lenni. Egy napon már késő lehet.

Magam is tartósan beteg vagyok, fájdalomproblémákkal küzdök, így a jövedelmem csekély.

Rendkívül hálásak lennénk, ha segítséget kapnánk ahhoz, hogy újra láthassuk egymást!