JUDIT SEGARRA vagyok, 56 éves, 2010 óta özvegy, és van egy 27 éves fiam, PABLO. Korábban tanárként és újságíróként dolgoztam. Jelenleg tönkrementem. Egy nagyon fontos nemzetközi alapítvány nagyon jó fizetéssel ajánlott munkát, de előbb fizetnem kellett azért, hogy betölthessem a pozíciót. 4 évig fizettem, amíg el nem vesztettem 35 500 eurót, és csak az özvegyi nyugdíjam maradt. A fiam az utolsó évében abbahagyta az egyetemet, hogy 5 000 eurót adjon nekem, és én nem tartottam be az ígéretemet, hogy visszaadom neki. Ez hatalmas bűntudatot okoz. Az adósságok, a váratlan kiadásoktól való félelem, a depresszió és a düh napokig az ágyhoz kötnek. A pénzt a fiam tanulmányaira, az adósságok kifizetésére, valamint arra fordítjuk, hogy családként talpra álljunk és újra mosolyogni tudjunk. Júliusban magabiztosan, nem pedig szégyenkezve megyek az állásinterjúra, és biztosíthatom Önöket, hogy mindenki, aki támogatja szerény ügyünket, alapvető pillére lesz családunk és életünk újjáépítésének. Úgy gondolom, bátorság kell ahhoz, hogy kérjünk, de sokkal nagyobb bátorságra vall az, aki vak bizalommal, empátiával és tisztelettel adományoz. És mindezzel lehetetlen, hogy valaha is újra összeomoljon a fejem felett a világ. A pénz lehetővé teszi, hogy lélegezz, de az élet visszaszerzése csak úgy lehetséges, ha hálát adok minden nagylelkű gesztusotokért.