A jóság ragályos. Egy helyi buszsofőr mindennapi elkötelezettségétől inspirálva közösségünk összefogott, hogy megmentse egy hajléktalan kutyacsaládot Mauritius utcáiról. Most, hogy már biztonságban van, Fifi – az ellenálló anyuka – rákkal küzd. Szükségünk van a segítségetekre, hogy finanszírozni tudjuk a kemoterápiáját és a négy kölyökkutyájának a fejlődéséhez elengedhetetlen ellátást. Minden adomány, legyen az bármilyen kicsi is, továbbviszi a remény hullámait.

~

A kitartás és a remény története

A konfliktusokkal terhelt világban néha jó emlékezni arra, hogy a viharok mellett a remény is él. És mindannyiunk feladata, hogy életben tartsuk.

Mi egy lengyel–horvát házaspár vagyunk, akik Mauritius egy csendes negyedében élünk, egy közeli közösségi park közelében, ahová minden nap sétálni járunk. Néhány hónappal ezelőtt valami igazán megható dologra lettünk figyelmesek: egy szerény buszsofőr, Satish, minden nap ugyanabban az időben jött, hogy megetesse a parkban menedéket talált kóbor kutyákat. Minden nap 17:30-kor érkezik, és mind a 14 kutyát megeteti. A kutyák már messziről felismerik a dudáját.

Személyesen is mélyen inspirált minket az önzetlensége és kitartása. Minden nap, függetlenül az időjárástól vagy az ünnepnapoktól (láttuk ott karácsonykor és szilveszterkor is), egyszerűen eljön és gondoskodik azokról a kutyákról, akiket mindenki más elhagyott. Csendben, mindenféle felhajtás és színlelés nélkül. Egyszerűen csak segít nekik túlélni egy újabb napot, és hozzájárul ahhoz, hogy ez a világ egy kicsit jobb hely legyen.

Erőfeszítései nem maradtak észrevétlenek. Nem tartott sokáig, és a környéken élő többi állatbarát is inspirálódott. Hirtelen nem csak egy ember, hanem egy egész közösség kapcsolódott be. Elkezdtünk minden nap hozni a kutyáknak harapnivalót. Valaki csendben cserélte az ivóvizüket. Valaki más főzött nekik. Valaki hozott tálakat. Apró, szeretetteljes gesztusok, amelyek változást hoztak azok életében, akiknek soha nem volt könnyű dolguk.

Csak egy jószívű ember kitartására volt szükség ahhoz, hogy inspirálja a közösséget.

Néhány hónapja az egyik idősebb kutya négy imádnivaló kiskutyát szült, akik hamarosan elrabolták a közösség szívét kedves személyiségükkel és szeretetteljes viselkedésükkel. Anyjuk (akit sokan Fifi-nek hívnak) valószínűleg az egyik legkitartóbb és legpozitívabb kutya, akit valaha láttunk. Még akkor is, amikor idős korában a terhesség miatt lesoványodott, minden nap felénk rohant, csóválva a farkát, még akkor is, ha nehéz volt neki.

Az anya és négy imádnivaló szuka kölyke eddig az egyetem közelében, a patak mellett élt, ahol könnyen jutottak vízhez és menedékhez. Hamar beleszerettünk őket, és elkezdtük minden nap meglátogatni őket – nem csak azért, hogy etessük őket, hanem egyszerűen azért, hogy velük legyünk és játszhassunk velük.

Hamar rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül. Sok más ember is elkezdte látogatni és etetni őket. És úgy gondoljuk, sokan mások is ugyanazt gondolták: ezek az édes kutyák, akik annyira vágynak az emberi társaságra, jobbat érdemelnek, mint hogy az utcán maradjanak. Igazi otthont érdemelnek. De hogyan segítsünk?

Ez volt a kérdés, amivel sokáig foglalkoztunk, de nem találtunk rá választ. Mi magunk nem fogadhatjuk őket örökbe, mivel a mauritiusi vízumunk helyzete jelenleg bizonytalan, és túl sokat utazunk munkánk miatt ahhoz, hogy folyamatosan gondoskodhassunk ezekről a kicsikről. Fogalmunk sem volt, mi lenne a legjobb módja ennek a kutyacsaládnak a megsegítésére. De a belső érzés egyértelmű volt: valahogy meg kell találnunk a módját, hogy segítsünk. 

Az összes kiskutya lány volt, és nagyon jól tudtuk, hogy ha egyszer tüzelni kezdenek, az életük nem lesz könnyű az utcán. Eközben az anyjuk, Fifi, valami rákra hasonlító betegséget kezdett kifejleszteni.

Először is megpróbáltunk egy kis fotózást szervezni velük, és posztolni róluk a Facebookon. Ez nem hozott azonnali eredményt. De egy nappal később láttunk egy hirdetést egy mauritiusi civil szervezet (Well-being of Strays) által szervezett ingyenes ivartalanítási akcióról kóbor kutyák számára. Felvettük velük a kapcsolatot, és azonnal összekötöttek minket Christopherrel, aki a kóbor kutyák szállításában segít. Újra reménykedni kezdtünk. Bár tudtuk, hogy az ivartalanításuk és az azonnali visszaszállításuk a vadonba nem ideális megoldás, úgy éreztük, ez legalább egy kis lépés az életük javítása felé.

De a helyzet váratlan fordulatot vett. A szállítás napján kaptunk egy WhatsApp-üzenetet egy másik állatbaráttól, Stephanie-tól, aki szintén gondoskodott erről az aranyos kutyacsaládról az elmúlt hónapokban, és aki látta a Facebook-bejegyzésünket. Elmondta, hogy éppen aznap reggel az egyetem úgy döntött, hogy „megszabadul” ezektől a kutyáktól. Szerencsére a befogási kísérletük kudarcot vallott. De a szegény kutyák traumatizálódtak – pont azon a napon, amikor a szállításukat szervezték a sterilizálás céljából. Erre nem számítottunk. De úgy döntöttünk, hogy mindenképp megpróbáljuk elvinni őket az állatorvoshoz.

Amikor odaértünk a patakhoz, hogy megvárjuk az állat-taxit, Stephanie már ott volt a lányával, és a kutyákkal játszott, akik újra reményteljesnek és bizakodónak tűntek. Együtt próbáltunk kitalálni egy megoldást, hogy ez a kedves kutyacsalád ne kerüljön vissza az utcára, és senki ne próbáljon többé bántani őket. De az út előre nem volt egyértelmű.

Nem sokkal később megérkezett Christopher a kutyaszállító kocsijával. Beszélgettünk egy kicsit, és bemutattuk neki a kutyákat, majd hamarosan megkezdődött a kutyák beszállítása a kocsiba. De ami ezután történt, az hihetetlen látvány volt.

Pár perccel Christopher érkezése után egy pár parkolt le a közelben, akik láthatóan szintén etették azokat a kölyköket. Talán 10 perccel később Satish, egy buszsofőr, aki minden nap eteti a környéken élő mind a 14 kóbor kutyát, szintén leparkolta a buszát a közelben. Hamarosan megérkeztek néhány diákok is, akik szintén törődtek azokkal a kis kölykökkel. Kicsit később megjelent Anwar is, aki az egyetemen dolgozik, és néhány kutyáról gondoskodik. Hamarosan kis tömeg gyűlt össze Fifi és kölykei miatt. És bár ez nem tette könnyebbé a befogásukat, nagyon megható volt látni, hogy ez az édes kutyacsalád mennyit jelentett ennyi embernek. A kis tömeg minden tagja gondoskodott róluk és etette őket, anélkül, hogy a többiek tudták volna. Néhányan be akartak szállni a kezelésükbe. Mindenki azért volt ott, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól vannak, és nem esik bántódásuk.

Ezután megkezdődött a család befogása. Nem volt könnyű, mivel a reggeli kísérletek már megrázó élményt jelentettek számukra. De a közösség minden tagjának közreműködésével sikerült. Fifi és az egyik legaranyosabb kölyke, Joy, voltak a legkönnyebben a kocsiba juttathatók. A többi kölyök a sziklák közé bújt el. Eleinte lehetetlennek tűnt onnan kihozni őket – de a lehetetlen lehetségessé vált. Mindenki összefogott, hogy elmozdítsa a nehéz sziklákat, kimentsék a kölyköket, és bejuttassák őket az autóba. Az egész művelet több mint 3 órát vett igénybe, és főként önkéntesek végezték.

Christopher ezután megkérdezte tőlünk, mi lesz a következő lépés. Elmagyarázta, hogy Fifi valószínűleg rákos, és kemoterápiára és ideiglenes gondozásra lesz szüksége. Nem volt semmilyen tervünk vagy tapasztalatunk ilyen helyzetek kezelésében. Azt mondta, megpróbál néhány telefonhívást intézni, de semmit sem ígérhet.

Másnap jó hírt kaptunk. Christopher azt mondta, hogy befogadja az anyakutyát és a kölyköket a menhelyére – ami sokaknak közülünk hatalmas megkönnyebbülés volt. Végre biztonságban voltak. 

Fifi kemoterápiája hamarosan megkezdődik. De mindannyian hiszünk benne: mert láttuk, milyen erős és kitartó.

A következő héten aktívan keresünk örökbefogadókat mindannyiuk számára – mert igazán megérdemlik. Mert valószínűleg ők a legpozitívabb és legrugalmasabb kóbor kutyák, akiket valaha láttunk. Mert még mindig hisznek az emberekben.

Addig is bármilyen pénzügyi támogatást keresünk, hogy fedezni tudjuk a nevelőszülői ellátás, az oltás, a féregtelenítés, valamint az anyjuk kemoterápiás kezelésének költségeit. Ha inspirál téged a történetük és a közösségük története, akik összefogtak, hogy segítsenek nekik, kérlek, segíts nekünk életben tartani a reményt számukra. Még egy kis hozzájárulás is sokat jelent.

Ne feledjétek, mindez egy önzetlen ember egyetlen jó cselekedetével kezdődött. Soha nem tudhatjuk, milyen láncreakciót vált ki a ma elkövetett jótettünk.

~

A költségek:

Fifi 31 napos ideiglenes gondozása: 9300 MRU (175 euró)

Joy, Happy, Hope és Goofy ideiglenes gondozása: 24 900 MRU (465 euró)

Fifi kemoterápiája (szállítási költségekkel együtt): 20 000 MRU (370 euró)

Két szállítódoboz, hogy Franciaországba utazhassanak: 15 000 MRU (275 euró)

Az esetleges többletbevételt az egész család féregtelenítésére és oltására, valamint játékok, takarók és egyéb szükségleti cikkek beszerzésére fordítjuk Fifi és gyermekei számára, vagy szükség esetén a menhelyen való tartózkodásuk további napjainak fedezésére.

~

Hogyan segíthetsz még?

Segítsen nekünk terjeszteni a hírt! Minden további megosztás közelebb viszi őket az örökbefogadó otthonuk megtalálásához.