Tisztelt Hölgyem/Uram!

Hadd osszam meg Önnel a történetemet, amely nyolc évvel ezelőtt kezdődött, és azóta teljesen megváltoztatta az életemet. Egyik napról a másikra súlyosan megbetegedtem. Ami mások számára természetes – az evés, a munka, a mindennapi élet örömei – számomra elérhetetlen álommá vált.

A hasam egy pontján állandó, elviselhetetlen fájdalom jelentkezett, mintha folyamatosan bélgörcsökkel küszködnék. Csak néha tudom enyhíteni erős nyomással – így telnek a napjaim. Az evés számomra nem öröm, hanem kínszenvedés: alig tudok enni, és nehezen tartom a súlyomat. Szinte mindent ki kellett hagynom az étrendemből, de még az a kevés étel is fájdalmat okoz, amit elvileg ehetnék.

Az elmúlt években mindent megtettem, hogy megtaláljam a betegségem okát. Számtalan orvost felkerestem az országban, kipróbáltam hagyományos és alternatív kezeléseket, három műtéten estem át, mégis ugyanott tartok. A nehezen megállapítható diagnózis szerint többek között a belek idegei nem működnek megfelelően. Csak egy lehetőségről beszélnek: sztómáról, de nincs garancia arra, hogy ez valóban megoldás lenne.

A betegség nemcsak a testemet, hanem az egész életemet tönkretette. Nemcsak a munkámat vesztettem el, hanem az álmomat is – hogy anya legyek. A betegség miatt ez eddig nem volt lehetséges, pedig ez volt a legnagyobb vágyam. Még lenne esélyem, ha gyorsan felépülnék, de ehhez orvosi segítségre van szükségem, amit jelenleg nem tudok megfizetni.

A házasságom is tönkrement. Kezdetben a családom és a férjem mellettem álltak, abban a hitben, hogy meggyógyulok. De az évek során a remény elhalványult, és ma egyedül maradtam a fájdalmammal. Egy bizonytalan kapcsolatban élek, amely nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is kimerít.

De én nem ilyen vagyok. Alapvetően vidám, humoros nő vagyok, aki szereti az életet, aki küzd, aki soha nem adja fel. De most úgy érzem, hogy egyedül már nem tudok továbbmenni. Nem akarok így élni, nem akarom elfogadni, hogy a fájdalom és a tehetetlenség határozza meg az életemet.

Eddig soha nem kértem segítséget. Mindig inkább adni szerettem, de most kénytelen vagyok hozzátok fordulni. Még mindig hiszem, hogy van olyan orvos, olyan kezelés, amely segíthet rajtam. De ahhoz, hogy eljussak oda, támogatásra van szükségem.

Kérem, ha tehetik, segítsenek nekem, hogy folytathassam a harcot, és esélyt kapjak egy normális életre. Minden támogatásért mélységes hálámat fejezem ki.

Hálás szívvel és köszönettel.