Nem gondoltam, hogy valaha is meg kell tennem, de itt vagyunk...

Egy 29 éves egyedülálló anya vagyok, aki anyagi nehézségekkel küzd. A szavak megvannak, most hadd magyarázzam el, hogyan jutottam idáig.

Az anyagi gondjaim fő oka az, hogy mindig is a családom boldogságát akartam mindenek elé helyezni, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy meg kell fosztanom magam, hogy a kedvükben járjak. De eljutottam egy olyan szintre, ahol ez olyan nehézségekbe sodort, hogy éjszaka nem tudok aludni, minden nap megfordul a gyomrom a végrehajtók kopogtatásának gondolatától... Minden nap sötét gondolataim vannak, és néha még a 3 gyermekem sem tudja kiverni őket a fejemből, pedig mindent megadnék értük. De mondogatom magamnak, hogy nekem könnyebb lenne, hogy nem akarom ezt az életet a gyerekeimnek. Szeretnék nekik jövőt építeni, de nem megy, a könnyeimnek keserű íze van, nem tudom már mit tegyek.

Szóval itt van még egy utolsó üveg a tengerbe, soha nem kérek senkitől semmit, de már nincs választásom. Ha fel akarom látni a gyerekeimet felnőni, segítséget kell kérnem, mert ha nem teszem, nem fogom megtenni.

Mindenkinek, aki ezt az üzenetet olvassa, akár egy kis adomány is hatalmas terhet venne le a szívemről, és hálás lennék az életért. Tudom, hogy csak szavak, de ma csak ennyi van bennem, örök hála nektek.

Köszönöm egy sötétben tapogatózó anyukától, aki reméli, hogy meglátja a remény szikráját.