Szégyellem, hogy ide jutottam. Hogy így, nyilvánosan kell könyörögnöm az életért. De nincs más választásom. Elfogytak az erőim, elfogytak a lehetőségeim. Már csak ti maradtatok – idegenek, ismerősök, akik talán meghalljátok ezt a halk segélykiáltást.

Több súlyos betegség él a testemben egyszerre.

Autoimmun beteg vagyok – a saját szervezetem pusztít engem belülről.

A májam már nem működik úgy, ahogy kellene.

Az agyamban daganat és ciszta nyomja az idegeket, és nap mint nap félek attól, hogy mi történik, ha egyszer csak… túl késő lesz.

Meniere kórt is kaptam. A világ forog körülöttem, a fülem zúg, a csend fáj, mert hallani sem tudok már úgy, mint mások.

Szédülök, elesem, sokszor csak fekszem, és nézem a plafont. És várom… hogy történjen valami jó. Valami csoda.

Dolgozni nem tudok. Élni is alig. Egyedül vagyok a fájdalmammal – de a legrosszabb, hogy a rendszer sem segít. Nincs hova mennem, nincs mihez nyúlni.

És most itt vagyok, könyörgök. Igen, könyörgök.

Ha csak egy euród van – az is sok. Mert abból lesz a kenyér, a gyógyszer, a villany. Az élet.

Lehet, hogy neked nem tűnik nagynak. De nekem az.

Most bármi, bármi, amit adsz, életet jelenthet.

Ne hagyj itt. Kérlek.

Oszd meg, segíts, ne csak olvasd el – mert lehet, hogy ez az egyetlen esélyem.

Sírva, de reménykedve írtam le ezeket.

Köszönöm, ha velem vagy.

Nikol...Vannak màs adomànygyűjtőim..2 orvosi leletekkel igazolt