Üdvözlet mindenkinek! Hadd osszam meg veletek röviden a történetünket. Egy kétgyermekes fiatal család vagyunk. Már majdnem 9 éve lakunk a bérelt házunkban. A fotón látható házikó valóban a mi otthonunk, a párom kerékpárja már majdnem 9 éve áll ott az előtte. Majdnem 9 csodálatos év után eladják a házat, és 8 hónapon belül már nem lesz otthonunk, ki kell költöznünk. Ez összetöri a szívünket és a gyermekeinkét is. Minden emlékünk ehhez a kicsi, hangulatos és otthonos házikóhoz kötődik. Fáj, hogy ezt itt kell hagynunk. Volt lehetőségünk megvenni a lakást, szociális hitelt is kaphattunk volna, de a saját tőkeigény magasabb volt, mint amire számítottunk. Mivel én magam rokkantnyugdíjas vagyok, a családunk költségvetése korlátozott, és nagyon nehéz összeszedni a teljes saját tőkét. Az egyik gyermekünknek autizmus-spektrum-zavar is van, neki a változások nagyon nehezek. Pozitívak voltunk, mert eredetileg egy örökség révén magunknak kellett volna biztosítanunk a teljes saját tőkét. De ezt egy hete elvették tőlünk, el kellett utasítanunk, mert az én kedves édesanyám volt élettársa hatalmas adósságot halmozott fel, amit nekünk kellett volna átvállalnunk, mivel ő gondoskodott arról, hogy a legkedvesebb édesanyám, akit túl korán kellett elbúcsúznom az év elején, fizesse ki azt. Ő halmozta fel az adósságokat, amikor még házasok voltak, mi soha nem tudtunk semmiről, ez volt az utolsó csepp. Ezzel tönkretette az egész álmunkat. Anyukám már nagyon beteg volt, nagyon nehéz időszakon ment keresztül, amikor én éjjel-nappal mellette voltam. Azt is mondtam neki, hogy váljon el, mert az exférje tényleg nem volt rendben. Akkor gyorsan rá tudtuk venni, hogy szabaduljon meg tőle, mert ő csak még betegebbé tette. Nem számítottunk rá, hogy még ezt is megteszi anyukámmal és velünk, hogy az összes adósságát ránk hárítsa. Először anyukámat bántotta, most meg ez. Teljesen elszállt a bátorságunk, tele voltunk szomorúsággal, haraggal, csalódással, félelemmel. Ő mindezt elvette tőlünk. Reméljük, hogy ezen az úton meg tudjuk tartani a lakásunkat a gyermekeinkkel együtt. Hogy továbbra is szép emlékeket tudjunk szerezni, és a gyermekeinknek is biztos lakhatást tudjunk nyújtani a jövőben. És hogy biztonságos környezetünkben maradhassunk, a mi kis fészkünkben. Minden kis segítség számít. Családunk nevében előre is köszönjük mindenkinek, hogy szán rá egy kis időt, hogy elolvassa ezt. Az elmúlt egy év csupán csapások sorozata volt: elvesztettem az édesanyámat és a biztonságos otthonunkat. Reméljük, hogy a ti támogatásotokkal mégis elérhetjük a célunkat, hogy kivesszék a kést a hátunkból, és visszanyerjük a nyugalmat a megszokott fészkünkben a gyermekeinkkel. Ez az egyetlen esélyünk. Hogy ez az otthon a saját, biztonságos otthonunk maradjon.

Minden megtakarításunkat elvette tőlünk.

Minden kis összeg segít. Előre is köszönjük.