Kedves barátaim, nehéz szavakba önteni, milyen érzés, amikor az életed állandó harccá válik, hogy megmentsd azt, ami számodra kedves. Ezt az érzést csak egy olyan szülő értheti meg igazán, aki szörnyű diagnózissal szembesül: a fájdalmat, amikor látod, hogy a gyermeked egy olyan csatában van, amiről nem is tudja, hogy harcol. A rák nemcsak egy kegyetlen betegség, hanem egy kolosszus is, amely felforgatja az életünket. Olyan alattomos betegség, amely nemcsak a fizikai erőnket, hanem a mentális ellenálló képességünket is próbára teszi. És most nem csak a diagnózisról beszélek, hanem a vele járó terhekről. A szülőnek, akinek a gyermeke arcába kell néznie, és a kiszolgáltatottság pillanatában azt kell mondania neki, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha nem tudja, hogy valóban így lesz-e. Miruna alveoláris rabdomyoszarkómában szenved, a rák egy kegyetlen, életveszélyes formájában, amely sürgős, összetett kezelést és több műtétet igényel. Nehéz szívvel és a tehetetlenség nyomasztó érzésével vészjelzést emelünk. Nem szánalomra, hanem együttérzésre szólítjuk fel ezt a kisgyermeket, akit egy kegyetlen diagnózis gyötör.

Ez nem csak egy kislány életéért folytatott küzdelem, hanem egy család jövőjéért, egy mosolyért, amely megérdemli, hogy újra felragyogjon egy gyermek arcán. Ha vannak olyan emberek a világon, akik hajlandóak segíteni, akár egy apró gesztussal is, tudd, hogy Miruna számára ez a gesztus egy kis életet jelenthet.

Támogathatjuk őt azzal, hogy megosztjuk az ügyét, vagy hozzájárulunk egy kicsit.

Örökké hálásak vagyunk és köszönünk minden segítséget!