A nevem Cornelia, egyedülálló, keményen dolgozó anya vagyok egy gyönyörű és okos kisfiú mellett. Az apja, azaz a férjem már 8 éve a mennyből vigyáz ránk; ő az az angyal, aki megvédett és életben tartott azután a szörnyű baleset után, amelyben egy hónappal ezelőtt részem volt...

Több sérüléssel engedték haza a kórházból, és a kórházi számlák miatt gyakorlatilag pénztelen maradtam...

Kétségbe vagyok esve, depressziós vagyok, nem tudok aludni, enni, a sérüléseim miatt szörnyű fájdalmaim vannak, és mivel nem tudok dolgozni, most olyan helyzetben vagyok, hogy nem tudom kifizetni a lakbért, és annyira félek, hogy a fiammal az utcán fogunk élni, ha nem fizetem ki a lakbért... Kétségbe vagyok esve... Úgy érzem, nincs kiút, mert nem tudok dolgozni, sajnos nincs senki, akitől segítséget kérhetnék, csak önöktől, jó emberek...

Kérem, kérem, segítsenek, hogy továbbra is legyen tető a fejünk felett, hogy felépüljek, újra munkába állhassak, és átvészeljük ezt a nagyon-nagyon nehéz időszakot, amivel jelenleg szembesülünk.

Isten áldjon meg mindannyiótokat, és szívből köszönöm a segítségeteket! Ez mindent jelent számunkra!