Üdvözlet mindenkinek,

Nagyon nehezen tudom megtenni ezt a lépést, ami számomra szégyenletes...

A nevem Marion, 31 éves vagyok, Franciaországból, Normandiából származom.

Aktív ember vagyok, sőt, azt mondanám, nagyon aktív. Mindig is dolgoztam, több állást is vállaltam, és sok időt szántam olyan tevékenységekre, amelyeknek számomra értelme volt... Másoknak segíteni.

Most viszont nekem van szükségem segítségre.

Nem mondanám, hogy ez élet-halál kérdés, de valójában mégis az. Mert a mentális egészségem komoly csapást szenvedett, stresszes vagyok, szorongok, nincs önbizalmam, a gondolataim mindig zavarosak... ki akarok jutni ebből.

Szeretném visszatalálni önmagamhoz, magabiztos lenni és levegőhöz jutni ebben az adósságügyben. Nem is akarom a családomtól kérni, a büszkeségem miatt. De azért is, mert ez egy kicsit bonyolult...

Hogy elmagyarázzam a helyzetet: 3 évvel ezelőtt hibákat követtem el, és most én fizetem meg az árát. Butaságból vettem fel hiteleket, hogy segítsek, mondhatni, a párkapcsolatomnak...

Most, hogy már nem vagyok vele, egyedül viselem a következményeket. De ez személyesen is egyre nehezebb. Bonyolult (mérgező) kapcsolat volt. Tehát a pénzügyi problémák + az egészségügyi problémák + az autó- és lakhatási problémák...

Ez egyre nehezebb teherré válik.

A szakítás után összetörve tértem vissza a szüleimhez, mélyebben, mint valaha. De egy nehéz év után (pszichológus, pszichiáter, sírás, elutasítás érzése...) és a még mindig érezhető utóhatások ellenére sikerült talpra állnom, és találtam egy munkát, ami nagyon tetszik (mások, különösen fiatalok szolgálatában).

Ezért kérem a legkisebb adományt is, ami segíthet abban, hogy ki tudjak kerülni a nehéz helyzetből, nyugodtabban haladjak előre, visszanyerjem a „normálisabb” életet, és büszke lehessek magamra. Mert ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatok. Hogy büszke legyek magamra. De ehhez életemben először – és remélem, utoljára – meg kell tennem ezt a nehéz lépést. Segítséget kérni.

Ha ti is segíteni akartok, azt szívből köszönöm.

Marion