Jó reggelt mindenkinek! Feleségemmel és két gyermekünkkel egy szobában élünk, mert boldogságunk nem tartott sokáig. Feleségemmel a nagymamámnál laktunk, de amikor a nagymamám meghalt, és egy évvel azután sajnos édesanyám is elhunyt, testvéreim közül senki nem akarta a szüleim lakását, mert mind azt mondták, hogy nem akarnak ilyesmit, hogy szégyen. Én ezt nem tudtam megérteni, mint legidősebb gyermek, szinte fájt hallgatni ezt, így bár már el akarták venni a lakást, elhatároztam, hogy teszek valamit. Nem keresek annyit , hogy megengedhessem magamnak, hogy rendbe hozzam azt a lakást, de a feleségemmel és a két, 2 és 9 éves gyermekemmel úgy döntöttünk, hogy valamit teszünk vele. Építkezésen dolgozom, szóval értem hozzá, és így kezdődött: munka után, sőt éjszakánként is azt csináltam ott, amit tudtam, mígnemegy évnyi gyűjtögetés és spórolás után sikerült a lakás alsó részét, nevezetesen a nagy szobát és a konyhát lakhatóvá tenni, mert már nem volt hol laknunk, és valahova be kellett költöznünk, de a szerencsénk nem tartott sokáig, a zivatarok után a tető leszakadt, és az egész munkánk szó szerint víz alá került. Most egy kis szobában lakunk ebben a lakásban, fóliával borítottuk be, és valahogy próbálunk talpra állni. Most napi 10-12 órát dolgozom, hogy sikerüljön rendbe hozni ezt a lakást, de sajnos már elfogy az erőm, ezért segítségért fordulok a jószívű emberekhez, és családunk nevében szeretnék köszönetet mondani minden segítségért