Négytagú család vagyunk. Vietnamban elvesztettük a vállalkozásunkat és mindenünket, és egy éve visszatértünk Olaszországba. Végre találtunk egy állandó lakást, és már három hónapja ott élünk. 71 éves vagyok, és nincs nyugdíjam. Egy szakszervezet próbál nekem nyugdíjat szerezni. Az elmúlt évben alkalmi munkákat vállaltam, bármit, amit találtam, hogy eltartsam a családomat. Dolgoztam éjszakánként egy szállodában, konyhai és éttermi kisegítőként, festőként, építőként vagy kertészként, bármit, amit találtam. Mindannyian segítettünk, és soha nem adtuk fel a reményt. Most áprilisban állandó munkát kezdek egy szálloda recepcióján, reggelente fogok dolgozni, és egy másik szállodában is szereztem egy éjszakai kisegítő munkát. A fizetés jó lesz, és elegendő a szükségleteink fedezésére. 71 éves vagyok, a feleségem 49, és van egy 17 éves és egy 2 éves lányunk. A feleségem gondoskodik a családról, és mindent megtesz, a 17 éves lányunk iskolába jár, és online tanít angolul. A kétéves kislányunk az életünk. Februárban csak 3 napot dolgoztam, márciusban eddig csak 7-et, és a fizetésünket április 20. körül kapjuk meg. Segítségre van szükségünk a lakbér és a számlák kifizetéséhez, és ahhoz, hogy megéljünk, amíg megkapom az első fizetésemet. Kérjük, támogassanak minket a normális élet felé vezető út utolsó lépésein. Köszönjük.