A nevem Katsiaryna Darouskaya, 39 éves vagyok, Vitebszkből, Fehéroroszországból. Lengyelországban és Spanyolországban éltem, Spanyolországban ismerkedtem meg a vőlegényemmel, és ott éltünk együtt. Úgy döntöttünk, hogy Norvégiába megyünk, mivel Spanyolországban vártuk a letelepedési kérelmünk elbírálását, és tudtuk, hogy a kérelem elbírálása alatt szabadon mozoghat a schengeni térségben. Így elmentünk Norvégiába, és azt terveztük, hogy 90 napig maradunk, de tartózkodásunk alatt elutasították a kérelmét, és most volt egy megoldandó problémánk,

ezért felvettük a kapcsolatot a norvég rendőrséggel, és segítséget kértünk. De sehol sem találtunk segítséget. Elvették az útlevelemet, mielőtt egyáltalán ügyet indítottak volna, és megakadályoztak abban, hogy saját magam távozzak. Ez félelmet keltett bennem és depresszióhoz vezetett. Megpróbáltuk elmagyarázni a rendőrségnek, hogy mindez tévedés, hibákon alapul és a szabályok félreértésén, felvettük Önökkel a kapcsolatot, hogy segítséget kérjünk, de egyáltalán nem kaptunk segítséget. Többször is összeomlottam a rendőrségen, és orvosi segítséget kértem, de soha nem kaptam semmit. Megállítottak, amikor autóval utaztam, és vérvizsgálatot kértek, amikor már úgyis féltem tőlük. Pánikrohamom volt, és megtagadtam, de erőszakot akartak alkalmazni a mintavételhez, de a vőlegényem telefonon beszélt velük, és békén hagytak. Ő aztán eljött a munkából, hogy velem maradjon és megvédjen. Később a rendőrség jogtalanul megállította a vőlegényemet, és vizsgálatot követelt. Ő megtette, amit mondtak neki, és továbbmehetett. De ez is mutatja, milyen kétségbeesetten próbálnak valamit találni ellenünk. Még akkor is, ha mi kerestük meg őket, és végig nyíltan játszottunk, nem bíztak bennünk. Az utolsó találkozónkon a rendőrséggel nem jelentem meg, és előző nap levelet küldtünk a rendőrségnek, amelyben tájékoztattuk őket, hogy a mentális egészségi állapotom túl rossz, és az orvosom elintézte, hogy másnap jöjjön egy pszichiáter. a rendőrség elment hozzánk, pizsamában kirángatott a házból, elvitt a rendőrkapitányságra, és azt mondta: „Ma repülsz.” A vőlegényednek pár órája van, hogy összepakoljon két táskát, amit meg is tett, de hangsúlyozom, nagyon rosszul pakolt, így sok fontos holmim ott maradt, és persze a kutyám is.

Pánikba estem, és az egész út alatt súlyos idegösszeroppanást kaptam. Norvégiába, Trandumba vittek, ami olyan, mint egy börtön. Azt mondták, ott orvosi ellátást kapok, de csak kényszerű vérvizsgálatot végeztek rajtam, miközben 5 ember tartott a földön, és maszkot tettek az arcomra. Továbbá nyugtató tablettákat is adtak nekem, szinte végig bilincsben tartottak, és a karjaimon és a nyakamon is láthatók a brutális bánásmód nyomai.

A rendőrség, amely Minszkig követett, Norvégián kívül erőszakot alkalmazott, ami törvénytelen. Isztambulban egy hamis orvossal is átverték, hogy megnyugodjon a következő járatra, gúnyolták és nevettek, amikor telefonon beszéltem a vőlegényemmel.

Az út során kábítószert adtak be nekem, és amikor megérkeztünk Minszkbe, egyedül hagytak, kábítószer hatása alatt, fáradtan, éhesen, zavartan... de eljutottam egy orvoshoz, és most 4 hete fekszem egy pszichiátriai kórházban, hogy gyógyítsák a norvég hatóságok által okozott traumát.

Kétségbeesett helyzetben vagyunk, hogy összegyűjtsük a felsorolt dolgokra szükséges pénzt:

Minden holmi szállítása 2110 NOK/táska x 6

A kutya szállítása 6500 NOK

Az ügy eddigi ügyvédi költségei: 15 000 NOK, valamint

további ügyvédi költségek az ügy bíróság elé viteléhez

az összeg még nem ismert, de gyorsan nagyon drága lehet. Mindenkinek, aki adományozni szeretne, azt mondom, hogy az ügy lezárultával mindent visszaadok. Ha nyerünk, minden költséget megtérítenek, és akkor visszakapjátok a pénzeteket, plusz egy kis ajándékkal, hálám jeléül az életmentő segítségetekért❤️