Jó napot, a nevem Asandulesei Ana-Maria, és 32 éves vagyok. A történetem 7 éves koromban kezdődött, attól a pillanattól kezdve az egész életem megváltozott.

Amikor befejeztem az 1. osztályt, észrevettem, hogy a jobb lábam mozgékonyságát elvesztem, és a lábam befelé kezdett görbülni. A szüleim észrevették, hogy a helyzet súlyosbodik, ezért Vasluiból Constanta városába költöztünk, és az orvos spastikus tetraparesis diagnózist állapított meg nálam, így befejeztem a 2. osztályt, és elkezdődött az első műtét a jobb lábamon. Az orvos észrevette, hogy a bal lábam is kezdett úgy eltorzulni, mint a jobb, ezért a bal lábamon is megműtött, az 5. osztályig folyamatosan műtöttek a lábaimon, összesen 13 műtétem volt. Az évek során a betegség súlyosbodott, és elkezdtem elveszíteni a mozgásképességemet a jobb kezemben, és mivel diák voltam, szükségszerűen megtanultam bal kézzel írni. Amikor az orvos látta, hogy a betegség terjed, Bukarestbe küldött, az Obregia kórházba. Ott találkoztam egy orvosnővel, egy csodálatos nővel, akiről elmondhatom, hogy megmentett. Sok vizsgálat után elmondta, hogy valójában generalizált izomdystoniában (DYT1) szenvedek, egy ritka betegségben.

Mivel egyre több konferenciája volt külföldön, Németországba, Münchenbe küldött, hogy megnézzék, mit lehet tenni, mert a 8. osztályig a betegség annyira súlyosbodott, hogy egyre nehezebb volt járnom, írnom, enni, és egyedül boldogulni. Nehéz volt nekünk, bérlakásban laktunk, apám elhagyott minket, amikor a legnehezebb volt, így anyám egyedül maradt két gyerekkel, akik közül az egyik beteg volt, akiről gondoskodnia kellett, mert a betegség legyőzött.

A problémám ellenére nem adtam fel, küzdöttem, továbbra is jártam iskolába, kitűnő tanuló voltam, az iskola igazgatónője és egy tanárnő férje voltak azok az angyalok, akiket Isten küldött, hogy segítsenek nekem; ők úgy döntöttek, hogy beavatkoznak, hogy segítsenek meggyógyulni, így kampányokat indítottak értem, hogy pénzt gyűjthessek, hogy eljussak Németországba, és az ő segítségükkel és a Jóisten segítségével eljutottam oda.

16 éves koromban agyműtéten estem át, és beültettek nekem egy Medronic DBS készüléket, amelynek elektródákkal ellátott implantátumai vannak az agyban, amelyekhez vezetékek kapcsolódnak, amelyek összekötik az akkumulátorral, hogy impulzusokat küldjenek az idegközpontokba, hogy mozoghassak, megszabaduljak a görcsöktől és járhassak. Annyi évnyi szenvedés után boldog voltam, az életem megváltozott, képes voltam önállóan boldogulni, egyedül járni a középiskolába, normális tinédzserként élni. 4 évig jól voltam, de 4 év után lemerült az akkumulátor, és újra ágyhoz kötött lettem. Ezen a készülék nélkül már nem vagyok ember, de Isten segítségével sikerült összegyűjtenem a pénzt egy új akkumulátorra, amely 10-15 évig tartott, és nem is tudom, hogyan teltek el az évek, mert idén már megint cserélni kell...Egy ismerősömön keresztül hallottam a törökországi Memorial kórházról, ahová elmentem és kivizsgáltak, és azt mondták, hogy ha meglesz a műtéthez szükséges pénz, menjek el cseréltetni az akkumulátort, mert idén sürgősen ki kell cserélni, különben ismét ágyhoz kötött leszek, és anyámra leszek utalva, aki mindig mellettem állt és áll, és ismét szükségem van egy összegre a cseréhez, egy összegre, amivel én és a családom nem rendelkezünk, nekem rokkantnyugdíjam van, anyámnak pedig kísérői fizetése, ez az összeg 23 ezer euró, plusz a gyógyulásommal járó egyéb kiadások.Szeretném, ha még ebben az évben megműtenének, nem akarom, hogy a készülék akkumulátora idő előtt lemerüljön, nehéz nélküle, főleg, hogy már látszik, hogy a készülék lemerül, voltak problémáim vele, és vannak pillanatok, amikor a járás nehézkessé válik, és amikor az akkumulátor lemerül, izomgörcsök és fájdalmak jelentkeznek, és ágyhoz kötött maradok.

Szükségem van rá, és teljes szívemből remélem, hogy tudnak segíteni, hogy elmehessek a műtétre! Szívből köszönöm!!