Szia

A nevem Soraya és 3 éves vagyok.

Igazából nagyon vidám kislány vagyok, aki mindig sokat nevet és szeret néha bolondozni.

Most már csak az anyukám van, nem tudom, miért hagyott el minket az apukám.

Anyukám azt mondja, talán egyszer visszajön.

De én nem hiszem, hiszen már olyan régóta nincs itt!

Anyukámmal mindig együtt vagyunk, és ha anyukám azt mondja, hogy nélkülem megy el, addig sírok, amíg gyorsan vissza nem jön.

Azért csinálom ezt, mert félek, hogy nem jön vissza többé.

Tudom, hogy anya soha nem hagyna el, de jobb félni, mint megijedni!

Éjszaka gyakran hallom anyukámat sírni, mert azt mondja, hogy sok gondja van.

Azt hiszem, azért is sír, mert hiányzik neki az apukám, és nekem is annyira!

De van egy trükköm, hogy anyu ne legyen többé olyan szomorú.

Odakúszok hozzá az ágyába, és aztán rengeteg puszit adok neki.

Addig csinálom, amíg anyu újra nevetni nem kezd!

Az utóbbi időben azonban ez már nem működik olyan jól, mert anya elmagyarázta nekem, hogy el kell költöznünk ebből a házból.

A hölgynek, akinek a ház a tulajdona, most szüksége van rá a családjának, és én és anyu nem tudjuk, hol fogunk lakni és aludni!

Anyukám nagyon fél, hogy mi lesz velem, és hogy mi lesz velünk!

Ezért anyának volt még egy utolsó reménye számunkra.

Azt mondta nekem, hogy vannak olyan emberek is, akiknek jó a szívük, és akik boldogok, ha segíthetnek másoknak, és adományozhatnak nekik valamit.

Azt mondta, hogy nagyon erősen higgyek abban, hogy hamarosan saját otthonunk lesz.

Azt mondta, hogy nagyon hálásnak kell lennünk mindenért, amit kapunk.

És megígérte, hogy soha nem hagy magamra, bármi is történjék!

Ezért én és anya segítséget kérünk minden embertől, aki most megnézi a történetünket!

Hogy anyukámmal hamarosan igazi otthonunk legyen!

Teljes szívemből

Nagyon köszönöm ❤️

Soraya