Amíg Balin voltam, önkénteskedtem a Setulus Hati egyesületnél, és meglátogattuk Agust és az apját

Agus egy 10 éves kisfiú, aki mind fizikai, mind idegrendszeri fogyatékossággal él 

Az apja mindent megtesz, hogy gondoskodjon róla 

Az anyja a szülés közben meghalt 

Az apa mezőgazdasági munkásként dolgozik, igyekszik csak olyan munkákat vállalni, amelyek lehetővé teszik, hogy minden este hazatérjen, de amikor elfogy a pénze és az élelme, kénytelen elfogadni bármit, amit felajánlanak neki

Előfordul, hogy néha egy-két éjszakára távol marad otthonról, és Agus egyedül marad otthon 

Nem eszik 

Nem iszik 

Nem megy a mosdóba 

Néha még az ágyból is leesik, és ott marad az esőben, várva, hogy az apja visszajöjjön, és visszategye az asztalra 

Amikor megérkeztünk hozzájuk, tudtam, mire számíthatok, már meséltek nekem a történetükről 

Mégis, miután láttam az apját mosolyogni, és miután láttam Agus-t mosolyogni, sírni kezdtem, mint egy idióta 

Azonnal elbújtam, mert tiszteletlenségnek éreztem volna velük szemben, akik ilyen nehéz életet élnek, és mégis képesek mosolyogni 

 Vittünk nekik rizst, tojást és egy kis pénzt 

De ez nem elég! Srácok, szükségem van a segítségetekre 

Szeretném, ha legalább ennivalójuk lenne, így az apa otthon maradhatna, anélkül, hogy Agus-t egyedül hagyná 

Aztán a legambiciózusabb terv az, hogy új jövedelemforrást teremtsünk az apának! Az az úr igazi csodatevő a kezével, igazi művész, aki képes egy fatörzsből vagy egy kőtömbből abszurd alakokat faragni 

Segítünk neki?