Ez nem csak egy lakás.

Ez a gyerekkorom.

Ez az én menedékem.

Ez az utolsó fizikai kapcsolatom a szüleimmel.

Mindkét szülőmet elvesztettem, amikor még csak 11 éves voltam. Abban a korban, amikor a legtöbb gyermek még azt tanulja, hogyan legyen bátor, én azt tanultam, hogyan éljem túl az életet azok nélkül a két ember nélkül, akik az egész világomat jelentették. Azóta ez az otthon az egyetlen hely, ahol még mindig érzem a jelenlétüket – a falakban visszhangzó nevetésüket, a napfényben áradó melegségüket, a szeretetüket minden sarkában.

Az idő azonban nem kímélte a lakást. Most sürgős javításra szorul. A falak megrongálódtak, egyes részei már nem biztonságosak, és egyedül nem tudom helyrehozni. Minden repedés úgy érzem, mintha a múltam egy újabb darabja lassan elhalványulna.

Nem luxust kérek.

Segítséget kérek az emlékek megőrzéséhez.

Hogy helyrehozzam azt a helyet, ahol felnőttem.

Hogy életben tartsam az egyetlen helyet, ahol még mindig közel érzem magam a szüleimhez.

Bármilyen kis összegű adomány is többet jelent, mint el tudnátok képzelni. Nem csak egy lakás felújításában segítetek – segítetek megőrizni a gyerekkoromat, a történelmemet és a családomból megmaradt utolsó darabot.

Ha tudtok adományozni, megosztani vagy egyszerűen csak támogatást küldeni, örökké hálás leszek.

A szívem mélyéből köszönöm. 💛