Szomorúsággal és reménnyel teli szívvel fordulok hozzátok kérésemmel. Jelenleg elveszettnek érzem magam, nem tudom, kihez forduljak, mert azok, akikre a legjobban számítottam, azt sugallták, hogy semmirekellő vagyok, olyannyira, hogy azt éreztették velem, jobb lenne, ha eltűnnék. Minden erőfeszítésem, amellyel álmaimat próbálom megvalósítani, bűntudattal és feladási vágyakkal ütközik. Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ellenálljak ennek a nyomásnak, de minél jobban kitartok, annál rosszabbul érzem magam lelkileg, és úgy tűnik, az élet csak kínoz engem.

Az életem folyamatos küzdelem volt, tele megaláztatásokkal, nem csak a saját szüleimtől, és a tanulás volt az egyetlen vigaszom. De még ott is olyan nyomással szembesülök, amelyen nem tudok uralkodni, és ami megakadályoz abban, hogy jól érezzem magam. Az adósságok halmozódnak, és annyira kimerítenek, hogy gyógyszert kell szednem, hogy pihenni tudjak.

Külföldi hallgatóként, családi támogatás és ösztöndíj nélkül, több mint 10 000 eurós adóssággal szembesülni rendkívül megnehezíti a helyzetemet. Ezért nagyon szükségem van a segítségükre, mert saját erőmből nem vagyok képes mindezt kezelni.

Ha akár csak a teljes tandíj összegének 1/3-át is tudnák fedezni, hogy egy részét kezelni tudjam és egy terhet levehessek a vállamról, örökké hálás lennék Önöknek. Köszönöm a figyelmüket.