szomorúságtól és reménytől nehéz szívvel fordulok hozzátok kérésemmel. Jelenleg elveszettnek érzem magam, nem tudom, hová forduljak, mert azok, akikre a leginkább számítottam, ráébresztettek arra, hogy értéktelen vagyok, olyannyira, hogy úgy érzem, jobb lenne, ha eltűnnék. Minden erőfeszítésemet, hogy megvalósítsam az álmaimat, lelkiismeret-furdalással és a feladás vágyával fogadták. Mindent megtettem, hogy ellenálljak ennek a nyomásnak, de minél jobban próbálkozom, annál rosszabbul érzem magam lelkileg, és úgy tűnik, az élet egyre jobban eluralkodik rajtam.

Az életem állandó küzdelem volt, tele megaláztatásokkal, nemcsak a saját szüleim részéről, ahol a tanulmányaim jelentették az egyetlen vigaszt. De még itt is olyan nyomás nehezedik rám, amit nem tudok irányítani, és ami megakadályozza, hogy jól érezzem magam. Az adósságok egyre csak halmozódnak, és olyannyira kimerítenek, hogy gyógyszereket kell szednem, hogy kipihenjem magam.

Külföldi diákként, több mint 10 000 eurós adóssággal szembesülve, családi támogatás és ösztöndíj nélkül, nagyon megnehezíti a helyzetemet. Nagyon nagy szükségem van a segítségére, mert egyedül nem tudok megbirkózni mindezzel.

Ha a tandíjam teljes összegének akár csak 1/3-át is tudnátok adni, hogy segítsetek egy részét kezelni és megszabadítsatok a tehertől, örökké hálás lennék. Köszönöm a figyelmüket.