Helló!

A nevem Madalina Vasilescu, 42 éves vagyok, Romániából származom. Két gyönyörű lányom van: Rebecca, aki 16 éves, és Astrid, aki 9 éves.

Amikor már azt hittem, hogy az életem végre stabilizálódott, anyámnál 4. stádiumú emlőrákot diagnosztizáltak, csontáttétekkel. Ekkor változott az életem a stresszesből pokollá. Alig tudtam megélni, mégis minden tőlem telhetőt megtettem, hogy segítsek neki. Éjjel-nappal gondoskodtam róla, mivel már ágyhoz kötött volt. Utolsó másfél hónapját a kórházban töltötte, én pedig éjszakánként vele maradtam, reggel pedig hazamentem, hogy reggelit készítsek a lányaimnak, elvigyem őket az iskolába, majd onnan hazahozzam őket, elvégezzem a házimunkát, segítsek a lányaimnak a házi feladatokban, aludjak egy kicsit, és aztán visszamenjek a kórházba. Miután meghalt, az egyetlen családtagom a nagymamám maradt. De ő is elhunyt három évvel ezelőtt. Most már szó szerint nincs kihez fordulnom. Az exem sajnos semmiben sem segít.

Mivel nem tudtam gondoskodni magamról, az egészségem romlani kezdett. A szervezetem nehezen veszi fel a kalciumot, így ez és a folyamatos stressz miatt a fogaim napról napra darabokra törtek. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy fogorvoshoz menjek, és az arcom legtöbbször duzzadt a gyakori tályogok miatt. Vannak más egészségügyi problémáim is, például súlyos vérszegénység és még néhány más. De most a fogászati problémáim a legrosszabbak, mivel már csak néhány, 100%-ban elhalt gyökér maradt. Már nem tudok enni, nem tudok rendesen aludni a folyamatos fájdalom miatt, és így tovább. Az elmúlt néhány hónapban háromszor is felduzzadt az arcom fele. Romániában a fogászati szolgáltatásokat nem fedezi a biztosítás, így minden apróságért nekem kell fizetnem. A legrosszabb az, hogy az egészségügyi problémáim miatt, és mivel a legfiatalabb lányom autista (Asperger-szindróma), nem tudok teljes munkaidőben dolgozni, ezért itt-ott kis munkákat kell vállalnom, hogy legalább ételt tudjak tenni az asztalra, és biztosítsam, hogy ne maradjon el a számlák fizetése.

Tudom, hogy sokat írtam, de igyekeztem a lehető legrövidebbre fogni.

Isten áldjon mindannyiótokat! "