2024 augusztusában, malajziai utazásunk során, éppen mielőtt felszálltunk volna a hajóra, észrevettünk egy nagyon rossz állapotban lévő kis lényt a járdán; mivel Malajziában a kutyákat nem szeretik és nem tisztelik, ez nem lepett meg minket. Ahogy közelebb mentünk, borzalmas felfedezést tettünk: gennyes, fertőzött sebek tátongtak azon a szegény, alig néhány hónapos kiskutyán, Biztosan az út szélén várta, hogy a halál eljöjjön érte. Abban a pillanatban nem gondolkodtunk kétszer: elképzelhetetlen volt folytatni az utazást anélkül, hogy tennénk valamit. elvittük ezt a kiskutyát, akit később Borneónak neveztünk el származási szigete tiszteletére, a legközelebbi állatorvosi rendelőbe, kifizettük az egy hónapos kezelés és gondozás költségeit, a füleit bizonyos helyeken le kellett vágni, mert a szövetek elhaltak, százával voltak rajta kullancsok, a sebei tele voltak kukacokkal, szörnyű látvány volt, az állatorvosi rendelő minden nap hírt adott nekünk, nem voltak biztosak benne, hogy meg tudják menteni, de ez a kis harcos küzdött a túlélésért, ma már sokkal jobban van, egyetlen gond van, a jövője bizonytalan, kapcsolatba léptünk az egész Borneó-sziget egyetlen állatvédő szervezetével, amely több mint 3000 kutyát gondoz, kötelességünk hazahozni őt, hogy méltó életet biztosítsunk neki, amit megérdemel, de a költségek 3000 euróra rúgnak, sajnos nincs elég pénzünk, hogy véghezvigyük ezt a mentést, ami nagyon a szívünkön fekszik, ugyanis 4 különböző repülőgéppel kell Európába szállítani, és két karanténon kell átesnie, amelyek közül az egyik két hónapig tart, hogy elhagyhassa az országot. Ehhez jönnek még a repülőtéri szolgáltatások, valamint a szükséges igazolások és a papírmunka. Szükségünk van rátok, Bornéónak szüksége van rátok. Jogában áll a tengerparton élni, egy kertesházban és egy szerető otthonban. Bornéoért.