Ebben az üzenetben benne van szivem, lelkem.

Renczés Katalin vagyok, 37 éves édesanya, aki várja a csodát olykor-olykor. Bár tudom csoda nem létezik. Most olyan helyzetbe kerültünk, amikor már nem látok más kiutat, és szeretném őszintén elmondani, miért kérek segítséget.

Három gyermekem van. A két nagyobb az első házasságból, ami sajnos hűtlenség miatt ért véget. A mostani párommal nagyon szerettünk volna közös gyermeket, de csak beültetéssel lehetett, és gyakorlatilag minden tartalékaink erre ment el. Hittünk benne, hogy ez az áldozat örömöt hoz, és a kicsi valóban ajándék lett számunkra – most 7 hónapos.

Sajnos utána sok nehézség jött egymás után: hosszú kórházi időszak, rengeteg váratlan kiadás, elromlott autó, és mostanra teljesen kimerültünk anyagilag, rengeteg a kiadásunk és a mínuszunk. A párom nagyon sokat dolgozik, én is próbálok mindent megtenni, de már nem elég. A kisbabám mellett nem sok szabad időm van. Dolgozok itthonról, amennyi szabad időm csak van. Éjszakázok amennyit csak bírok. A lányomnak fogászati kezelésre lenne szüksége, a fiam álma a foci, szeretném őt felszerelésekkel támogatni, a legkisebb babánknak pedig szeretnék legalább alapvető holmikat biztosítani – ha nem is újonnan, de biztonságos, használható dolgokat. Nemsokára Karácsony, születésnap a nagyobbik fiamnak. 3 éve fejeztük be az építkezést, hogy úgy ahogy lakható legyen a házunk. Saját kezünkkel raktuk a téglákat a padlót a tetőt...mindent. Benne van a vérünk verítékünk. Ezért is ér sokkal többet számunkra, és ez az otthonunk. A párom mindent megtett amit férfi erejéből telik, most rajtam is a sor, hogy valamit tegyek. De már nincs öteletem, se erőm és már lassan hitem sem lesz. 

Én már teljesen össze vagyok törve. A lelkem fáj, állandóan remegek, és őszintén félek, mert nem látok kiutat. Anya vagyok, tudom, hogy erősnek kellene maradnom, de mostanra úgy érzem, már nem megy. A problémánkat csak mi fogjuk tudni megoldani, de mégis segítség nélkül sajnos lehetetlen, egy kis levegőt szeretnék, hogy élek és még létezek. 

Közeli rokonok, ismerősök sincsenek olyan helyzetben, hogy tudnának segíteni. A család nagy része nem igazán segítőkész, és számomra hatalmas lelki teher, hogy egyáltalán kérnem kell. Tudom, hogy a segítségkérés nem szégyen – inkább bátorság –, mégis rettegek, mert ez számomra is nagyon nehéz lépés, de már az otthonunkról van szó.

Nem dohányzunk, nem iszunk, nem drogozunk, nem játszunk. Egyszerűen csak próbálunk dolgozni, élni és szeretettel nevelni a gyerekeinket.

Mostanra azonban odáig jutottunk, hogy minden apró segítség számít. Akár egy kisebb pénzbeli támogatás is hatalmas erőt adna nekünk.

Sose szerettem volna senki más életét élni. Én nem akarok gazdag lenni. Nekem az a legnagyobb gazdagság, ha a gyermekeimet boldognak, biztonságban láthatom. Ez minden vágyam.

A szívem kétségek közt és várom az angyalkánkat, hogy végre megtalál és egy kicsit segít nekünk a bajban, hogy egy rövid időre megpihenjünk és tudjunk örülni ennek a csodálatos életnek, ami a három gyerkőccel egy ajándék Bármit amit tudok megtennék minden segítségért.

Nagyon szépen köszönöm.

Tisztelettel

Renczés Katalin