Szia, Vlad vagyok, egy diák, aki egyedül él egy másik országban, és próbálja felépíteni a jövőjét - miközben ragaszkodik egy álomhoz, amely már akkor elkezdődött, amikor még járni sem tudtam.

Amikor kisbaba voltam, apámnak volt egy 3-as BMW-je. Az autó részleteire nem emlékszem, de arra igen, milyen érzés volt a közelében lenni. Volt valami jelenléte - valami, ami már kisgyerekként is mélyen szikrát vetett bennem. Egy nap el kellett adnia. Nem értettem teljesen, hogy miért, de emlékszem a szomorúságra. Valami megmaradt bennem azon a napon. Megfogadtam magamnak:

"Egy nap nekem is lesz egy saját 3-as sorozatom."

Teltek az évek, és ez a szikra sosem halványult el. Az autó, amely meggyújtott bennem valamit, az álmommá vált. És amikor végre megszereztem a jogosítványomat, elkezdtem spórolni - euróról euróra -, hogy ezt az álmot valóra váltsam. Nem egy vadonatúj autóra. Nem a látványra. Hanem a BMW E92-re - egy olyan autóra, amely mindent jelent nekem. Egy autó, amely azt a köteléket képviseli, ami apámhoz fűzött, és azt az ígéretet, amit gyerekkoromban tettem magamnak.

De ez az álom már nem csak az enyém.

Van egy kisöcsém, aki 10 évvel fiatalabb nálam. Ő úgy nőtt fel, hogy látta, ahogy az autók megszállottja vagyok - ahogy egykor én is láttam az apánkat. Az E92 iránti szeretetemet átadtam neki. Most már állandóan erről beszélünk. Arról álmodozunk, hogy együtt vezetjük. Hogy benne ülünk. Hallani a motor bömbölését. Csak a gondolat, hogy egy nap felvesszük őt vele...

Ez az álom az álomban.

De az élet nem tette ezt könnyűvé.

Elköltöztem az egyetem miatt, egyedül, távol a családomtól. Munkát vállaltam, hogy eltartsam magam, próbáltam spórolni az autóra, fizetni a lakbért, és lépést tartani az órákkal. Olyan keményen dolgoztam, hogy kiégtem. Megbuktam az évet. Ott kellett hagynom a munkámat. Most megismétlem ugyanazt az évet, és abból a kevésből, amit keresek, fedezem a lakbért és a tandíjat. Mindent megpróbáltam, amit csak tudtam, hogy megvalósítsam ezt az álmot.

De egyedül nem megy.

Ezért vagyok itt, és kérem a segítségeteket.

Megpróbálok 15000 eurót összegyűjteni, hogy megvehessem az első autómat - egy autót, amiről már több mint egy évtizede álmodtam. Nem a luxus miatt. Nem a sebességért. Hanem azért, amit nekem jelent, és a kötődésért, amit két testvér között jelent, akik hisznek valami nagyobb dologban, mint önmaguk.

Ha valaha is volt egy álmod, ami elérhetetlennek tűnt...

Ha valaha is ragaszkodtál valamihez a nehéz időkben...

Ha valaha is be akartad bizonyítani, hogy az álmok akkor is fennmaradhatnak, amikor minden más szétesik...

Akkor megérted, miért fontos ez a könyv.

Már egy megosztás, egy kedves szó vagy egy kis adomány is közelebb visz valamihez, amit a szívemben hordozok, mióta gyerekként a hátsó ülésen ültem, és néztem, ahogy apám a régi 3-as sorozatot vezeti.

Köszönöm, igazán - tőlem és a kisöcsémtől, aki még mindig arra az első útra vár.

Teljes szívemből,

Vlad