Moooonia, Monika ébredj fel! Kelj fel! Eleget aludtál. Most már elég! Gyere vissza hozzánk!

Együtt többet érhetünk el!

Segítsünk Mónikának kijutni a fogságból, segítsünk neki újra meggyógyulni.

Szeretett és egyetlen lányunk, Mónika egy átlagos munkanapon, 2024. október 9-én reggel. boldogan indult munkába.

Nagyon boldog volt, hogy a művészeti akadémia elvégzése után munkát kapott a szakmájában.

De nem jutott el a munkahelyére, mert az élete térképe egy fordulópontot mutatott - egy tragikus közúti baleset - vagy kettő az egyben.

Az egyik pillanatban lendületből elütötte egy száguldó szarvas, amely az erdőből szaladt ki az útra több mint 200 kilogrammal, majd a másodperc tört része után frontálisan ütközött egy ellenkező irányban haladó, száguldó járművel.

Monica szíve megállt. Az autóban rekedt, eszméletlen volt, és nem mutatott életjeleket. A helyszínre érkező tűzoltóknak és orvosoknak több perces, hősies újraélesztés után sikerült helyreállítaniuk a keringést. Nem hittek a csodának, ami történt.

Véleményük szerint az ilyen sérülésekkel rendelkező áldozatok örökre elvesznek a baleset helyszínén.

Miután az LPR helikopterrel az opolei egyetemi kórházba szállították, Mónikát egy sor összetett műtéten vetették alá, többek között stabilizálták a szétzúzott jobb csípőjét, törött lábát és mindenekelőtt egy életmentő idegsebészeti műtétet hajtottak végre, mert mint az orvos az intenzív osztályon az első találkozáskor elmondta, Mónika feje majdnem leszakadt. Eltörtek a nyakcsigolyái C0-tól C3-ig, mindkét nyakszirtcsontja befelé tolódott, a gerincvelő elszakadt, számos vérömleny keletkezett, a nyaki verőérben is, az agyalapi mirigyek területén (...). Az agya több percig hypoxiás volt. Az orvosok szerint csak az agy légzésért felelős része volt a legjobb állapotban. Jogos aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Monika túléli-e a műtétet követő éjszakát, és hogy a súlyosan sérült gerincvelő képes lesz-e hosszabb ideig fenntartani életfunkcióit. Az ítélet az volt, hogy még ha túl is élné, nem lenne képes mozgatni a karját vagy a lábát, nem lenne többé semmilyen kapcsolata, mert agyának jelentős része - a homlok-, a fali-, a fali-, a halánték- és a nyakszirti lebeny (...) - a hosszan tartó hipoxia következtében elhalt.

Monika túlélte és életben van. Ez egy csoda. Hat hét telt el a tragikus baleset óta. A súlyos ortopédiai műtéttől legyengült lányunk sok csatát nyert meg. Kétszer elűzte a tüdőgyulladást, kétszer legyőzte a kötőhártya-gyulladást és más szeptikus baktériumokat, amelyek megpróbálták elvenni őt tőlünk.

Minden nap vele vagyunk 2024. október 9-e óta. Minden nap 300 kilométert autózunk otthonról a kórházba és vissza, hogy beszélgessünk Moniával, énekeljünk neki, zenéljünk neki, masszírozzuk az arcát, simogassuk törékeny kezét, kezét és lábát, stimuláljuk minden érzékszervét és receptorát, serkentjük az aktivitását, a vágyát, hogy visszatérjen a mi világunkba. Az orvosok a csatlakoztatott monitorokon észreveszik, hogy a látogatásaink alatt jelentősen megnő az élettevékenysége. Ez reményt és erőt ad nekünk a cselekvéshez.

Megvannak az első sikereink. Maguk az orvosok egy hétig hitetlenkedve néztek Mónikára. Monika kinyitja a szemét, reagál a napszakra és az éjszakára, reagál a fényre, elkezdte csóválni a szemét, elkezdte mozgatni a száját, sajátos arcokat vág, kissé oldalra fordítja a fejét, a legapróbb érintésre is nagyon erősen reagál, mindkét lábát térdben behajlítja, önkéntelenül is össze tudja szorítani a kezét (...) és nem is olyan régen még nem élhette volna túl, még a szemhéját sem mozdíthatta volna.

Igyekszünk Mónikát az agyi kómában fekvő felnőttek ébresztési programjában részt venni hagyni, mert Mónika, akiről még nem beszéltünk, felnőtt, gyönyörű 29 éves nő, szégyenszemre szűz, aki nemrég még családot akart alapítani.

Számos egészségügyi intézménnyel és kórházi részleggel állunk kapcsolatban, amelyek ilyen típusú kezelést kínálnak kómás betegeknek, és 12 hónapos programokat működtetnek. Ezek például a következők: "Budzik dla Dorosłych" Varsóban, "Rehstab" Limanowában, kórház Częstochowában, Jastrzębie Zdrójban, Brzegben vagy "Repty" Tarnowskie Góryban (...).

Sajnos mindenhol akár 12 hónapot is kell várni a sorban a felvételre, minden helyen 2,3-8 ember várakozik Monika előtt. Az év végén minden intézményben hiányoznak az Országos Egészségügyi Alapból a kezelés támogatására szánt pénzeszközök, és az új limithatározatok csak 2025 elején születnek meg. Monika számára azonban minden nap késlekedés a szakmai rehabilitációban azt jelenti, hogy kevesebb az esélye, hogy visszatérjen a tudatos, ésszerűen fitt és egészséges emberek világába.

Egy magán rehabilitációs tábor Monika számára, amely napi orvosi team szakszerű orvosi ellátását, neurorehabilitációt, neurológiát, zeneterápiát, hidroterápiát stb. tartalmazza, körülbelül 15 000 zlotyba kerül egy kéthetes központban való tartózkodásért. Egy magán rehabilitációs programban való részvétel, például a varsói Budzik által kínált programban való részvétel havi költsége körülbelül 35 000 PLN havonta. Sajnos ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. Úgy gondoljuk, hogy aligha engedhet meg magának bárki ilyen kiadásokat, még akkor is, ha ez egy ilyen fontos életcél.

Én, Monika anyukája, már feladtam a munkámat, hogy Monika mellett lehessek és támogassam a gyógyulási folyamatát. A jelenlegi helyzetben nem tudnám magam a munkámnak szentelni. Jelenleg táppénzen vagyok egy idegösszeomlás miatt, de néhány hónap múlva el fogom használni a betegszabadságomat (...). Monika apja egy kis magángarázsban dolgozik, és a jelenlegi helyzetben a jövedelme elég a tandíjra, a benzinre a napi utazásokhoz és a szerény élelmiszerre.

Monika dolgozik, így egyelőre felhalmozott táppénzzel rendelkezik, de ezt ő maga nem tudja felhasználni, nem tud gondoskodni a saját jólétéről, mi, a szülei pedig egyelőre nem akarunk és nem is tudunk rendelkezni az anyagi eszközeivel, legalábbis addig nem, amíg a bíróság ki nem jelöl minket a törvényes gyámjává, és ez időbe telik (...).

Ebben a helyzetben fordulunk Önökhöz, kedves olvasók, anyagi segítségért, még ha ez a lehető legkisebb összeg is lesz, amely segít Mónikának és szüleinek Mónika kezelésének első szakaszában, vagyis annak biztosításában, hogy egy, az agyi kómában lévő személyek - ébredező felnőttek - kezelésére szolgáló szakszerű központban maradjon, mivel az opolei kórház, ahol jelenleg tartózkodik, nem látja indokoltnak, hogy az intenzív osztályon, az ortopédiai vagy más kórházi osztályon kezeljék.

Abban az esetben, ha Monika - ne adj' Isten - nem lesz jogosult egyik programra sem, mert bizonyos orvosi kritériumoknak kell megfelelnie, vagy ha egy ilyen 12 hónapos programot elvégez, és lehetővé válik számára a hazatérés, akkor az összegyűjtött pénzből a lakóhelyét a mindennapi működéshez és a rehabilitációhoz igazítjuk, és biztosítjuk a szakszerű ellátást.

Előre is nagy köszönet minden segítségért, a mi és különösen Mónika nevében!