Moooonia, Monika, ébredj fel! Kelj fel! Eleget aludtál már. Most már elég! Gyere vissza hozzánk!

Együtt többet érhetünk el!

Segítsünk Monikának kiszabadulni a fogságból, segítsünk neki meggyógyulni.

Szeretett és egyetlen lányunk, Monika egy átlagos munkanap reggelén, 2024. október 9-én vidáman indult el a munkába. 

Nagyon boldog volt, hogy a művészeti akadémia elvégzése után állást kapott a szakmájában.

De nem jutott el a munkahelyére, mert életútján fordulópont következett be – egy tragikus közlekedési baleset – sőt, kettő is egyszerre.  

Egy pillanat alatt elgázolta egy száguldó szarvas, amely több mint 200 kilogrammmal rohant ki az erdőből az útra, , egy pillanat alatt elgázolta, majd egy másodperc töredéke alatt egy szemből száguldó jármű halálos frontális ütközést okozott.

Monica szíve leállt. Beszorult az autóba, eszméletlen volt, és semmilyen életjelet nem mutatott. A baleset helyszínére érkező tűzoltóknak és az orvosi csapatnak több percnyi bátor újraélesztés után sikerült helyreállítani a vérkeringését. Maguk sem tudták elhinni a csodát, ami történt.

Véleményük szerint az ilyen sérülésekkel rendelkező áldozatok a baleset helyszínén azonnal végleg elvesznek.

Miután az LPR helikopterrel az opolei egyetemi kórházba szállították, Monikát számos komplex műtéten esett át, többek között a zúzódott jobb csípőjének stabilizálását, a törött lába, és mindenekelőtt egy életmentő idegsebészeti beavatkozás, mert – ahogy az orvos az intenzív osztályon az első találkozáskor elmondta nekünk – Monika fejét szinte letépte a baleset. C0-tól C3-ig nyakcsigolyatörései voltak, mindkét hátsó fejcsontja befelé tolódott, a gerincvelője megsérült, számos vérömleny keletkezett, többek között a nyaki verőérben és az agyalapi mirigy régiójában (...). Agyának oxigénellátása több percig szünetelt. Az orvosok véleménye szerint csak az agy légzésért felelős része volt a legjobb állapotban. Alapos aggodalmak voltak azzal kapcsolatban, hogy Monika túléli-e a műtét utáni éjszakát, illetve hogy a súlyosan sérült gerincvelő képes lesz-e hosszabb ideig fenntartani az életfunkcióit. A diagnózis így szólt: még ha túl is élné, sem a karját, sem a lábát nem tudná mozgatni, és nem lenne tudatánál, mert agyának jelentős része – a frontális, parietális, temporális és occipitalis lebeny (...) – a hosszan tartó oxigénhiány következtében elhalt. 

Monika túlélte és életben van. Ez egy csoda. Azóta 6 hét telt el a tragikus baleset óta. Lányunk, akit egy súlyos ortopédiai műtét gyengített meg, sok csatát megnyert. Kétszer legyőzte a tüdőgyulladást, kétszer a kötőhártya-gyulladást és más szeptikus baktériumokat, amelyek el akarták venni tőlünk. 

2024. október 9. óta minden nap vele vagyunk. Naponta 300 kilométert utazunk lakóhelyünkről a kórházba és vissza, hogy beszéljünk Moniával, énekeljünk neki, zenét játsszunk neki, masszírozzuk az arcát, törékeny kezeit, a kezeit és a lábait simogassuk, minden érzékszervét és receptorát stimuláljuk, aktivitását ösztönözzük, és visszatérési vágyát a mi világunkba. Az orvosok a csatlakoztatott monitorokon megállapítják, hogy életerő-aktivitása látogatásaink alatt jelentősen megnő. Ez reményt és erőt ad nekünk a cselekvéshez.

Megvannak az első sikereink. Az orvosok maguk is egy héten át hitetlenkedve nézték Monikát. Monika kinyitja a szemét, reagál a nappalra és az éjszakára, reagál a fényre, elkezdte mozgatni a szemét, elkezdte mozgatni a száját, saját, egyedi arckifejezéseket vág, könnyedén egyik oldalról a másikra fordítja a fejét, a legkisebb érintésre is nagyon erősen reagál azzal, hogy mindkét lábát térdnél behajlítja, ösztönösen össze tudja szorítani a kezét (...) és nem is olyan régen még nem lett volna esélye a túlélésre, még a szempillája sem rebbent volna meg.

Megpróbáljuk Monikát bevonni a felnőtteknek szóló ébredési programba a cerebrális kómában, mert Monika, akiről eddig még nem esett szó, egy felnőtt, gyönyörű 29 éves nő, egy szégyenlős szűz, aki nemrégiben készült saját családot alapítani.

Kapcsolatban állunk számos egészségügyi intézménnyel és kórházi osztályokkal, amelyek ilyen típusú kezelést kínálnak kómás betegek számára, és 12 hónapos programokat szerveznek. Ilyenek például: a „Budzik dla Dorosłych” Varsóban, a „Rehstab” Limanowában, a kórház Częstochowában, Jastrzębie Zdrójban, Brzegben vagy a „Repty” Tarnowskie Góryban (...).

Sajnos mindenhol akár 12 hónapot is várni kell a felvételre, minden helyszínen 2–3-tól 8-ig várnak Monika előtt. Az év végén minden intézménynek elfogy a Nemzeti Egészségügyi Alapból származó forrása a kezelés támogatására, és az új kerethatárokról szóló döntéseket csak 2025 elején hozzák meg. Monika számára azonban a szakmai rehabilitáció minden egyes napos késedelme csökkenti az esélyét arra, hogy visszatérjen a tudatos, viszonylag fitt és egészséges emberek világába.

Egy magán rehabilitációs tábor Monika számára, ahol napi orvosi csapat, neurorehabilitáció, neurológia, zeneterápia, hidroterápia stb. biztosít szakmai orvosi ellátást, körülbelül 15 000 PLN-be kerül egy kéthetes tartózkodás egy központban. A magánrehabilitációs programban való részvétel havi költsége, mint amilyet például a varsói „Budzik” kínál, körülbelül 35 000 PLN havonta. Ezt sajnos nem tudjuk megfizetni. Úgy gondoljuk, hogy aligha van olyan, aki megengedhet magának egy ilyen kiadást, még akkor sem, ha egy ilyen fontos életcélról van szó.

Én, Monika édesanyja, már feladtam a munkámat, hogy Monika mellett lehessek és támogassam a gyógyulási folyamatát. A jelenlegi helyzetben nem lennék képes a munkámra koncentrálni. Jelenleg idegösszeroppanás miatt kapok betegszabadságot, de pár hónap múlva kimerül a betegszabadságom (...). Monika apja egy kis magán autószerelő műhelyben dolgozik, és a jelenlegi helyzetben a jövedelme fedezi a díjakat, a Monika lakásához vezető napi utazásokhoz szükséges benzint, valamint a szerény élelmiszer-költségeket.  

Monika dolgozott, így ideiglenesen felhalmozott betegszabadságot, de azt nem tudja saját maga felhasználni, nem tud gondoskodni a saját jólétéről, és mi, a szülei, egyelőre nem akarunk és nem is tudunk rendelkezni a pénzügyi forrásaival, legalábbis addig nem, amíg a bíróság kinevez minket törvényes gyámjainak, és ez időbe telik (...).

Ebben a helyzetben pénzügyi segítségért fordulunk Önökhöz, kedves olvasók, még ha ez a lehető legkisebb összeg is lesz, amely segíteni fog Monikának és szüleinek Monika kezelésének első szakaszában, azaz biztosítani tudjuk számára a tartózkodást egy olyan szakosodott központban, ahol - felnőttek felébredését kezelő szakszervezetben, mivel az opolei kórház, ahol jelenleg tartózkodik, nem lát indokot arra, hogy az intenzív osztályon, az ortopédián vagy bármely más kórházi osztályon kezeljék.

Abban az esetben, ha Monika – Isten ments – nem felel meg a programok egyikének sem, mert bizonyos orvosi kritériumoknak kell megfelelnie, vagy ha befejezi egy ilyen 12 hónapos programot, és lehetősége nyílik arra, hogy hazatérjen, az összegyűjtött pénzt arra fogjuk fordítani, hogy lakóhelyét a mindennapi életvitelhez és a rehabilitációhoz igazítsuk, valamint biztosítsuk a szakszerű ápolást. 

Előre is szívből köszönjük minden segítséget, a mi nevünkben és különösen Monika nevében!