A mindössze 18 éves öcsém, Hamish-t október 20-án, vasárnap kórházba szállították, mert hirtelen súlyos tüdőgyulladásban és Neisseria meningitisben (az agyat és a gerincvelőt körülvevő védőhártyák gyulladása) szenvedett, ami életveszélyes szepszist okozott. Másnap reggel a Southampton General Hospitalból a cambridge-i Royal Papworth Hospitalba szállították át, mivel vese- és szívelégtelenség lépett fel nála, ezért speciális ellátásra volt szüksége. Hamish az első két kórházi napon négyszer is majdnem meghalt, azóta azonban az intenzív osztályon napról napra lassan javul az állapota. A meningitis okozta szepszis vérrögök kialakulásához vezetett az ereiben, és ezek a vérrögök elzárták a vérellátást a végtagjaiból, ami a keze és a lába szövetének elhalását okozta. Ez azt jelenti, hogy mindkét lábát térdtől lefelé, a jobb kezét, a bal keze összes ujját, de valószínűleg a teljes bal kezét is amputálni kell. Jelenleg visszatért a Southampton General Hospitalba, ahol remélhetőleg átszállítják egy londoni kórházba, ahol a műtétet végrehajtják.

Ez egy nagyon nehéz időszak Hamish és a családunk számára, és bár mindent megteszünk, hogy támogassuk őt, sok olyan dologra nincs pénzünk, amire a jövőben szüksége lesz. Reméljük, hogy végül olyan protéziseket tudunk szerezni neki, amelyekkel továbbra is érezni fogja azokat az érzéseket, amelyeket akkor érezne, ha eleve nem vesztette volna el a kezeit és a lábait. Szeretnénk neki egy, a fogyatékosságához igazított autót is szerezni, hogy továbbra is vezetni tudjon. Rövid távon lépcsőfeljárót kell szerelnünk a házunkba, hogy bejuthasson a hálószobájába, át kell alakítanunk a garázst egy szobává, amely segíti a rehabilitációját (erősítő edzés stb.), és át kell alakítanunk a fürdőszobát is, hogy könnyebben használhassa. Ezen felül fizikoterápiára és pszichoterápiára is szüksége lesz, valamint egy részmunkaidős gondozóra, hogy édesanyánk továbbra is dolgozhasson.

Hamish mindig is nagyon vidám, lelkes és boldog ember volt. Mindig mellettem állt mindenben, és mindig tudja, hogyan csaljon mosolyt az arcomra és nevettessen meg. Annak ellenére, hogy min ment keresztül az életében, és különösen az elmúlt két hétben, pozitív hozzáállással vette az akadályokat, és továbbra is ugyanaz a vicces önmaga maradt. Olyan bátor és erős ember, és továbbra is rendkívül büszkévé tesz engem és a családomat. Szeptemberben kezdte meg tanulmányait a UoS-on, és nagyon élvezte. Már rengeteg barátot szerzett, és nagyon szomorú, hogy egyelőre nem térhet vissza az egyetemre. Megszakad a szívem, amikor így látom, és mindent meg akarok tenni, hogy segítsek neki belátni, hogy még mindig fényes jövője lehet, még ha az másképp is alakul, mint ahogy korábban elképzelte.

Bármilyen adományt nagyra értékelnék én és a családom.