Jó napot, 

A nevem Anežka Königová. Májusban leszek 19 éves. Számítok rá, hogy ezt valaki is látni fog, aki ismer engem, és ez nem túl kellemes számomra. Mindenesetre meg kell osztanom az életem történetét, mert teljesen kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogyan tovább. 

Munkanélküli 18 éves lány vagyok, sajnos már nem tanulok. 2021-ben felvettek egy középfokú egészségügyi iskolába (az általános iskola 9. osztályában csak ötösöket kaptam, okos voltam). Az első évet gond nélkül teljesítettem, ez volt az álmom! Aztán egyetemre akartam menni, és szülészeti osztályon dolgozni. Sajnos a második évfolyamon egészségügyi komplikációk léptek fel, kórházi kezelések miatt nem jártam iskolába (16 cm-es és 12 cm-es cisztáim voltak a testemben), szenvedtem, pedig még csak 16 éves voltam. De nem adtam fel, és megpróbáltam megismételni a második évet. Amikor már reményteljesnek tűnt a helyzet, kénytelen voltam abbahagyni az iskolát, mert új problémák jelentkeztek. Nem bírtam a gyakorlatot, állandóan rosszul voltam, és már szinte egyáltalán nem jártam iskolába. Porckorongsérvet és vesekövet állapítottak meg nálam, és mivel túlsúlyos vagyok, az pokoli volt. Gyakori hányás és fájdalmak, amiket nem tudtam elviselni. Ugyanebben az évben, novemberben beiratkoztam egy szakmunkásképzőbe azzal a gondolattal, hogy ott nem lesznek olyan szigorúak a hiányzásokkal, konkrétan cukrász szakra jelentkeztem, (bár tizenöt éves gyerekekkel voltam egy osztályban, én pedig tizennyolc voltam, de bármit megpróbáltam, csak hogy legyen jövőm). Kilenc éves korom óta sütök, mindent tudtam róla, ez volt a szenvedélyem, a remény, hogy később vállalkozhatok, és olyasmit csinálhatok, ami örömet okoz. Az első évet sikerült végigcsinálnom, de a másodikat decemberben ismét abbahagytam. Egy újabb álom szertefoszlott. Az, hogy saját cukrászdám legyen, vagy tortákat süssek megrendelésre. Az egészségem nem volt jó állapotban. Ezzel eljutunk a 2025-ös évhez. Bejelentkeztem a munkaügyi hivatalba, és áprilisra találtam egy kisállást. De csak akkor fogok tudni pénzt keresni, ha kijelentkezem a munkaügyi hivatalból. Keresek egy kis pénzt, de a biztosítási díjak, a közlekedés és minden egyéb költség után alig marad pénzem a következő hónap bérletére, és a kezdő megtakarítási számlámra is csak pár koronát tudok tenni. Miért írok erről? Nem akarok csak alapfokú végzettséggel maradni. Szeretnék pénzt keresni a szakvizsgákra, hogy befejezzem a középiskolát, de ehhez munkára van szükségem. Ahhoz, hogy jobban fizető munkát találjak, szükségem van a jogosítványra, mert faluban lakom, és a buszjáratok rosszul közlekednek. Emiatt sehol sem akarnak alkalmazni. Ahhoz, hogy jogosítványt szerezhessek, pénzre van szükségem, de hogyan keressem meg?! Higgyék el, amikor azt írom, hogy szinte minden lehetőséget kipróbáltam és átnéztem… nem hagy nyugodni. Normális életet akarok élni, pénzt akarok keresni a tanulásra, mert egyszerűen nem bírom a hiányzást, és szeretnék, vagy inkább szükségem van egy autóra... 

Ez számomra hihetetlenül fontos, ilyen fiatalon tönkrement az egész életem, reményt akarok, hogy az életem még nem ért véget, hanem normálisan élhetem. Ezért kérem Önöket, bárki is adományoz, vagy legalább elolvassa a történetemet, annak hihetetlenül hálás leszek. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy újrakezdhessem, és megvalósíthassam az álmomat. 

A pénzt a jogosítvány megszerzésére és egy régebbi autó vásárlásárafogom fordítani, hogy el tudjak jutni a jövőbeli munkámba, amit emiatt könnyebben fogok találni. Nem vagyok olyan ember, aki semmit sem téve ingyen szeretne kapni, de már annyit próbáltam... ráadásul ami rosszul sülhet el, az rosszul is sül el... ezért nem kérek plusz pénzt, a többi álmomra magam akarok megkeresni a pénzt, hogy megérdemelt legyen😔 nem tudom leírni a teljes történetet, mert az egy egész könyvet kitöltene, és így is elég hosszú már. Mindenesetre... 

Még egyszer nagyon köszönöm, minden koronát nagyra fogok értékelni. Szép napot!

Anežka Königová