A nevem Abdul Aziz, és ezt a levelet Gázából írom, ahol a családommal együtt életünk egyik legsötétebb pillanatát éljük át.

Otthonunkat lerombolták, és most egy sátorban élünk. A helyzet több mint kétségbeejtő. Vannak napok, amikor nincs mit ennünk vagy innunk. Még tűzifát sem lehet találni, amivel melegen tarthatnánk magunkat vagy főzhetnénk. Éhesek vagyunk, és kimerültek, mind fizikailag, mind érzelmileg.

Anyámmal, apámmal, két testvéremmel és egy nővéremmel élek. Apám cukorbeteg, és sürgősen gyógyszerre van szüksége, amit jelenleg szinte lehetetlen beszerezni. Megpróbáltunk elmenni, hogy elkerüljük a veszélyt és biztonságba kerüljünk, de nem engednek át a határon. Csapdába estünk, nincs hová mennünk, és nincs módunk megvédeni magunkat.

Ezért fordulok hozzátok.

Kérem a segítségüket, hogy támogassanak minket, amivel csak tudnak. Adományuk közvetlenül élelmiszerre, tiszta vízre, gyógyszerekre és remélhetőleg egy napon egy újra biztonságos lakóhelyre fog fordítódni. Még a legkisebb hozzájárulás is reményt hozhat az életünkbe.

Ha nem tud adományozni, kérjük, ossza meg ezt az üzenetet. Lehet, hogy eljut valakihez, aki tud.

Köszönöm, hogy időt szántatok ennek elolvasására. Szívből, és családom nevében is köszönöm együttérzéseteket és támogatásotokat.

Abdul Aziz

Egy kisfiú Gázából, Palesztinából