A nevem Tomáš Melzer.

Egy átlagos ember vagyok, egy szorgalmas lélek, aki alig néhány hete elvesztette az állását.

De ahelyett, hogy kétségbeesnék és szomorkodnék, úgy érzem, ez lehet a tökéletes pillanat arra, hogy végre megvalósítsam rég elfeledett álmaimat.

Több mint harminc éve írtam az első verseimet, történeteimet és meséimet.

Azóta könyvekhez, filmszövegekhez és számtalan történethez írtam ötleteket.

De soha nem volt igazán alkalmam megörökíteni és kiadni a munkáimat.

Többször is megpróbáltam – csakhogy ötleteimet ellopták, olyan emberek, akik már híresek voltak.

Semmit sem tehettem; senki sem hitt volna nekem.

Ez a keserű tapasztalat sok-sok éven át távol tartott az alkotástól.

De most, látva azt, amit a világ „művészetnek” nevez, és ami ma az embereket inspirálja, úgy érzem, kötelességem visszatérni ahhoz, amit a legjobban tudok.

Képzelőerőm határtalan.

Múzsáim számomra olyan valóságosak, mint az élő lények, még ha mások nem is látják őket.

Gazdag élettapasztalatokból merítek – talán többet, mint a legtöbb ember.

Empátiám, mélységem és látásmódom túlmutatnak e világ szokványos keretein.

Ezért teljes szívemből vágyom arra, hogy megmutathassam Önöknek, hogy látásmódom segíthet abban, hogy ezt a világot jobbá és igazságosabbá tegyük.

Csak egy esélyt kérek – hogy megalkossam számotokra a legjobbat abból, ami bennem, a lelkem mélyén rejlik.

Tisztelettel, alázattal és szeretettel

Tom