A nevem Tomáš Melzer.

Egy átlagos ember vagyok, egy keményen dolgozó lélek, aki néhány hete elvesztette a munkáját.

A kétségbeesés és a bánat helyett azonban úgy érzem, ez lehet a tökéletes pillanat arra, hogy végre megvalósítsam rég elfeledett álmaimat.

Több mint harminc évvel ezelőtt írtam az első verseimet, történeteimet és meséimet.

Azóta könyvötleteket, filmforgatókönyveket és számtalan elbeszélést írtam.

De soha nem volt igazán lehetőségem arra, hogy megörökítsem és kiadjam a műveimet.

Többször megpróbáltam - csakhogy az ötleteimet ellopták, elvették olyanok, akik már híresek voltak.

Nem tehettem semmit, senki sem hitt volna nekem.

Ez a keserű tapasztalat hosszú évekre távol tartott az alkotástól.

De most, látva, hogy mit nevez a világ "művészetnek", és mi az, ami ma az embereket inspirálni hivatott, úgy érzem, kötelességem visszatérni ahhoz, amihez a legjobban értek.

A képzeletem nem ismer határokat.

A múzsáim olyan valóságosak számomra, mint az élőlények, még ha mások nem is látják őket.

Rengeteg élettapasztalatból merítek - talán többből, mint a legtöbben.

Empátiám, mélységem és látásmódom túlmutat e világ hétköznapi szövetén.

Ezért vágyom teljes szívemből arra a lehetőségre, hogy megmutathassam, hogy látásom segíthet jobbá, igazságosabbá formálni ezt a világot.

Csak egy esélyt kérek - hogy megteremtsem neked a legjobbat abból, ami bennem van, a lelkem mélyén.

Tisztelettel, alázattal és szeretettel,

Tom