A nevem Elisa, húsz éves vagyok, és két évvel ezelőtt elhagytam Olaszországot, hogy megvalósítsam az álmaimat. Amikor megérkeztem Görögországba, egyedül voltam, tapasztalatlan, de tele reménnyel. Ott találkoztam vele, akinek senki sem fogadott be és segített úgy, ahogy ő. Közöttünk egy ragyogó és intenzív szerelmi történet született, tele nevetéssel, tervekkel és apró mindennapi kalandokkal. Együtt felejthetetlen pillanatokat éltünk át, és azt hittem, semmi sem választhat el minket egymástól.

Aztán megjelentek a nehézségek. Pénzügyi gondok, válságban lévő társadalom, mindennapi aggodalmak. És mégis, minden alkalommal egymás mellett harcoltunk. Hittem, hogy a szerelem mindent legyőz.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, elöntött a félelem: féltem, hogy a családom elítél, féltem, hogy abba kell hagynom a tanulást, féltem, hogy nem fogom tudni kezelni a szülést és a gyermek felnevelését. De még akkor is úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk ezt az életet. A szerelem erősebbnek tűnt minden kihívásnál.

De az élet még keményebb csapást tartogatott számunkra. A gazdasági helyzet összeomlott, a cégek csődbe mentek, ő pedig rákos lett. Alig néhány hónap alatt láttam, ahogy a szemem láttára elsorvad, magamra hagyva, egy gyermekkel a méhemben és védelem nélkül.

Most hat hónapos terhes vagyok, egyedül, adósságokkal és egy olyan munkával, ami nem elég. Minden nap küzdelem, hogy megvédjem a bennem növekvő életet, fedezzem a szülés költségeit, és biztosítsam a babám biztonságos jövőjét.

Nem adhatom fel. Ez a kicsi megérdemli, hogy megszülessen, biztonságban nőjön fel, és lehetőségekkel teli életet éljen. Minden gesztus, még a legkisebb is, számít.

Ha teheted, segíts megőrizni az otthonomat, és biztosíts biztonságos jövőt a babámnak. Nem könyörületet kérek, csak egy esélyt.