Néha az élet olyan kihívások elé állít minket, amelyek nagyobbnak tűnnek nálunk, olyan pillanatok, amikor a nehézségek súlya úgy tűnik, hogy összezúz minket. Éppen egy ilyen pillanatban találom magam. Idővel felhalmozott adósságok, döntések, amelyeket abban a reményben hoztam, hogy a holnap fényesebb lesz, de amelyek ma nehéz szívvel és félénk mosollyal hagynak maguk után.

Tudom, hogy egyedül nem tudom ezt végigcsinálni, ezért döntöttem úgy, hogy megnyílok előttetek, és egy kis segítséget kérek. Nem vagyok az a személy, aki szeret kérni, de ma abban a reményben teszem ezt, hogy a körülöttem lévők nagylelkűsége és melegsége megadhatja nekem azt a lökést, amire szükségem van ahhoz, hogy legyőzzem ezt az akadályt. Minden hozzájárulás, még a legkisebb is, egy lépés a nyugalom és a lehetőség felé, hogy őszinte mosollyal nézzek a jövőbe, már nem félénken, hanem hálával telve.

Ez a gyűjtés nem csak az adósságok rendezésére szolgál, hanem arra, hogy újra könnyedebben kezdjünk el élni. Szeretném, ha egy nap képes lennék megköszönni, nem csak szavakkal, hanem olyan szívvel, amely tudja, hogy váratlan ajándékot kapott, és amely megígéri, hogy soha nem felejti el a legnehezebb pillanatokban nyújtott kezet.

Szívből köszönöm, minden gesztus számít.