Kedves Támogatók!

Szeretnék veletek megosztani egy történetet, ami az elmúlt éveimről szól, a mély fájdalmakról és veszteségekről, a kitartó küzdelmekről, és arról az álomról, ami most a legnagyobb reményt és motivációt adja az életemben: az El Camino zarándokút.

Az elmúlt öt év rendkívül kemény volt. Az alkohol problémáim sajnos egy örvénybe húztak, ami szívbénító veszteségekhez vezetett. Édesapámat elvesztettem öngyilkosság miatt, és rá egy hónapra a nagymamám is elhunyt betegségben, a COVID szövődményei miatt. Alig egy évvel később, a legjobb gyerekkori barátom is öngyilkosság áldozata lett. Ezek a sorozatos tragédiák a mélypontra vittek, mind lelkileg, mind fizikailag.

Szerencsére azonban eljutottam oda, hogy döntenem kellett, és a változást választottam. Elmentem egy fél éves rehabilitációs központba, és azóta is folyamatosan részt veszek terápiákon és csoportokon, hogy fenntartsam a józanságomat. Büszkén mondhatom, hogy több mint egy éve egy korty alkoholt sem fogyasztottam. Ez hatalmas küzdelem, és minden nap megéri, de a múlt árnyai még elkísérnek.

Az alkoholhoz kapcsolódóan súlyos szorongás, pánikbetegség és depresszió alakult ki nálam, amelyekre sokáig hangulatjavítókat, antidepresszánsokat és nyugtatókat szedtem. Örömmel jelentem, hogy ezeket a gyógyszereket is elhagytam már egy éve, ami szintén óriási lépés a felépülés útján. Azonban a szorongás és a betegség okozta lelki terhek nem múltak el teljesen. Bár a csoportok és terápiák segítenek abban, hogy ne fogyasszak alkoholt, a belső békét és az életem új irányát még keresem.

Az életem még nem állt teljesen helyre. 12 évig dolgoztam egy munkahelyen, ahol lépcsőről lépcsőre haladtam felfelé. 2014-ben takarítóként kezdtem, majd sikerült irodai pozícióba kerülnöm, és hosszú időn át, összesen 12 évig egy jó munkahelyen dolgoztam. Az alkoholproblémáim miatt azonban ezt az állást is elvesztettem, és ezért is vagyok most nagyon nehéz helyzetben. Szívbetegségemből adódóan megváltozott munkaképességű vagyok, ami rendkívül megnehezíti az álláskeresést és azt, hogy újra megtaláljam a helyem a munka világában. Jelenleg kizárólag a rokkantnyugdíjamból élek, ami azt jelenti, hogy anyagi helyzetem rendkívül szorult, és nincs módom spórolni.

Az El Camino számomra sokkal több, mint egy egyszerű utazás. Ez egy mély lelki utazás, egy gyógyulási folyamat, és egy út a belső békém és önmagam mélyebb megismerése felé. Nagyon nagy lelki szükségem van erre az útra. Úgy érzem, lépésről lépésre, kilométerről kilométerre járva ezen az ősi úton tudnám feldolgozni a veszteségeket, megerősíteni a józanságomat, feloldani a szorongásaimat, és még jobban megismerni önmagam. Szeretném tudni, hogy nehéz időkben milyen irányba tudok elindulni, hogy ne vesszek el újra az életben. 34 éves vagyok, és nem szeretném még egyszer átélni azt az elmúlt öt évet, ami most mögöttem van. A lehető leghamarabb és a legminőségibb változást szeretném véghezvinni magamban, amihez ez az út elengedhetetlen.

Egy körülbelül 30 napos utat néztem ki, amihez jelentős anyagi segítségre van szükségem. Ez az összeg jelenlegi anyagi helyzetemből kifolyólag számomra elérhetetlen.

Ezért fordulok hozzátok, a közösséghez, alázattal és reménnyel a szívemben. Kérem a segítségeteket, hogy eljuthassak az El Caminóra. Bármilyen kicsi hozzájárulás is óriási lépést jelentene ahhoz, hogy ez az álom valósággá válhasson, és hogy megtehessem ezt a kritikusan fontos utat a teljes gyógyulásom és egy minőségibb élet felé.

A befolyt összeget kizárólag az utazási költségeimre (repülőjegy/buszjegy), az albergue-kben (zarándokszállásokon) való szállásra és az alapvető étkezésre fordítanám az út során.

Hálás szívvel köszönök minden támogatást, minden megosztást, és minden bíztató szót. Minden adományozónak külön köszönettel tartozom, és az út során rájuk is gondolni fogok.

Köszönettel és tisztelettel,

Szalai Levente