A jelenlegi autóm már nem felel meg az igényeimnek, amelyek megváltoztak, és amikor eladtam, még annyi pénzem sem volt, hogy vegyek egy másik autót, amelyet tudnék vezetni. A fogyatékosságom változik, de az idő nagy részében még mindig független vagyok. Két gyermek édesanyja vagyok, nagyon kevés forrással, mivel aah-t kapok, és még a legkisebbemre is (aeeh), de nyilván ezek a források már nem elegendőek a tisztességes megélhetéshez. Természetesen nem vagyunk jogosultak olyan támogatásokra, mint a cmu-c, közlekedési szolidaritás stb... még az iskoláztatási támogatás sem a maximális szinten van. Nem is annyira az a lényeg, hogy mit kapunk, hanem az, hogy mennyi pénz hagyja el az otthont. Minden borzasztóan drága lett. Ráadásul a fogyatékos felnőtt támogatással nem vagyok jogosult pl. autóhitelre. Még akkor sem, ha lenne megfelelő havi törlesztőm. De az én körzetemben az autó létfontosságú, és a közlekedés túl nehézkes számomra. A költségekről nem is beszélve!

A mostaninál több vezetési segédeszközzel rendelkező autóra lenne szükségem, hogy kevésbé fáradjak el, és hosszabb távokat is tudjak vezetni. És egy autó a városba. Az egészségi állapotom miatt nem megyek gyakran nyaralni.

És van még egy probléma: a kórházak a ZFE-ben vannak! A jelenlegi autómban 3 kritérium van! Már számtalan parkolási bírságot kaptam mozgássérült parkolókártyával, amit ki kellett fizetnem, csakhogy soha nem kaptam vissza! (Csak egyszer térítették vissza egy kis községben).

Tehát sürgősen új autót kell találnom, ami többe kerül. És sok vezetési segédeszközzel: automata sebességváltó, parkolássegítő, tempomat stb....

Hamarosan még a kórházba sem fogok tudni elmenni! És az túl messze van ahhoz, hogy tömegközlekedéssel eljussak oda! A társadalombiztosítás megtéríti a viteldíjat, de nem veszi figyelembe a többszörös fogyatékosságot. És azt is el kell képzelni, hogy ha böjtölsz és esetleg tele van a hólyagod pl. egy vizsgálatra... A közlekedés már így is nehézkes lesz egy ép embernek, mi van akkor egy beteggel?

Elég nehéz sűríteni a kizárólagos igényt az autóra, ami az én régiómban nem hóbort, hanem abszolút létfontosságú. Az ellátás messze van, tehát Párizsba kell utazni, de én messze lakom a fővárostól! Számomra majdnem 100 km a világ vége.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem, hogy megmozgattam azokat, akik megengedhetik maguknak egy kis gesztust. Egyik kis gesztusból a másikba, talán lesz egy kicsit több, mint az autóm eladása és közelebb kerülök a célomhoz.

Nem beszéltem túl sokat az egészségi és pénzügyi állapotomról, de el tudjátok képzelni, hogy a mindennapi élet nagyon nehéz lehet. És nem kérek pénzt semmilyen kezelésre. A legutóbbin már túl vagyok, ami hatástalan volt, és sok műtétet nem lehetett rajtam elvégezni. A gyerekeim miatt élek túl, ez a legfontosabb. Sikerül boldogulnom, még ha nem is könnyű minden nap, és ezen az oldalon jobb a pozitívum, mint a sorvadás.