Három fiúval rendelkező bevándorló család vagyunk. Évekig hosszú órákat dolgoztunk egy kis, családi tulajdonban lévő pizzériában, és mindent megtettünk, hogy kemény munkával stabil és tisztességes életet teremtsünk magunknak.

2019-ben minden megtakarított pénzünket egy második étterem megnyitásába fektettük, abban a hitben, hogy ezzel biztosítjuk gyermekeink jobb jövőjét. Aztán jött a világjárvány – és minden összeomlott. Az a befektetés teljesen kárba veszett.

Ennek ellenére nem adtuk fel. Tovább küzdöttünk, napról napra, és mindent megtettünk, hogy az első pizzériánkat életben tartsuk. Eddig valahogy sikerült. Ma azonban elértük azt a pontot, ahol már nincs megoldás. Az adósság elviselhetetlenné vált, és most már csak az alapvető számlák, például a villany- és vízszámlák kifizetésével küzdünk.

A legnehezebb a gyermekeink miatt van. A fiaink ebben a válságban nőnek fel. Idén nem is várnak ajándékokat – nem azért, mert nem érdemlik meg, hanem mert látják a valóságot, amelyben mindennap élünk.

Nem luxust kérünk. Segítséget kérünk a túléléshez, a stabilitás visszaszerzéséhez, és ahhoz, hogy gyermekeinknek reményt adhassunk, hogy szüleik kemény munkája még mindig egy jobb jövőhöz vezethet.