Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szavakat fogok írni.

Mindig egyedül boldogultam. Dolgoztam, eltartottam a családomat, és biztonságérzetet nyújtottam nekik. Ma olyan helyzetben vagyok, hogy segítséget kell kérnem.

Tavaly szeptemberben elvesztettem az állásomat. Nem sokkal később vállműtéten estem át, ami megfosztott a normális munkavégzés és a mozgékonyság lehetőségétől. Minden nap rehabilitáció, fájdalom és bizonytalanság, hogy vajon olyan gyorsan visszanyerem-e a teljes erőmet, ahogy szeretném.

Van egy feleségem és egy 17 éves lányom.

Nem maga a sérülés fáj a legjobban, hanem az, hogy ránézek rájuk, és érzem, hogy jelenleg nem tudok nekik olyan stabilitást biztosítani, amilyet megérdemelnek. A lányomnak az iskolával és a jövőbeli terveivel kellene foglalkoznia, nem pedig azzal, hogy lesz-e pénz a számlákra. A feleségemnek nem kellene egyedül cipelnie mindezt.

Minden számla, minden gyógyszer- és rehabilitációs kiadás hatalmas stresszt jelent számunkra manapság.

Nem kérek sokat. Segítséget kérek, amely lehetővé teszi számunkra, hogy átvészeljük ezt a legnehezebb időszakot – addig, amíg talpra nem állok, és újra tudok dolgozni.

Még 1 euró is számít.

Ez nem csak pénzről szól. Ez azt jelzi, hogy nem vagyunk egyedül.

Ha teheted, segíts.

Ha nem tudsz, oszd meg ezt az adománygyűjtést.

Teljes szívemből köszönöm mindenkinek, aki szán ránk egy pillanatot, hogy támogasson minket.