Sziasztok, a nevem Robert, és nagyon szeretnék segítséget kérni tőletek, egy jó cselekedetet.

Mert én gyakorlatilag egész életemben otthon vagy egy elmegyógyintézetben vagyok bezárva, a külvilág, a szabadságon kívül, amúgy ez: AZ, AMI A NAGY TÖBBSÉG SZÁMÁRA TELJESEN NORMÁLIS DOLOG.

számomra pedig szinte elérhetetlen, hogy megismerjem, mert állandóan mérhetetlenül sok súlyos pszichiátriai diagnózisom, rendellenességem és betegségem van. Ezt a belső szabadságot soha életemben nem ismertem.

E sok betegség vagy rendellenesség közül kettő az agorafóbia és különösen a rendkívül súlyos szociális fóbia, ami de facto tönkretette az életemet, mert már az is szinte emberfeletti feladat számomra, ha csak kimegyek a szabadba. Arról nem is beszélve, amikor orvoshoz vagy más fontos helyre kell mennem, hogy elvégezzem a szükséges dolgokat, amiket egyszerűen el kell végezni, és most hogyan jutok el oda, amikor már a lakásom elhagyása is szorongást okoz nekem.

És hogy el kell jutnom a buszmegállóig, ott várakozni sok más idegennel együtt, és ez még csak a kezdet, majd beülni egy járműbe. Egy villamoson idegenekkel együtt lenni teljesen megbénít, és leírhatatlan félelmet és hatalmas szorongást tapasztalok. Arról nem is beszélve, ha egy mozgó buszon, vagy ne adj' isten, egy metróban ragadok. Már csak az emberek társasága, és mégis a közelükben lenni is megoldhatatlan probléma számomra.

Ráadásul anyukám már így is elég rosszul áll a lábán, ezért alig tud járni bárhol. Gyakorlatilag egész életében szenvedett ettől, de az utóbbi években hihetetlenül rosszabb lett, és a legrosszabb az, hogy akkor is fáj, amikor nem megy sehova, és nem terheli meg a lábát. Szerintem a korát tekintve jogosan van némi egészségügyi problémája, 1953. Szeretnénk segítséget kérni abban, hogy megvalósuljon egy régebbi használt autó vásárlása, ami megkönnyítené a városban való közlekedést, de lelkileg is sokat jelent, hogy gyakorlatilag egész életünkben a házba voltunk bezárva, ez még egy egészséges ember számára is elképzelhetetlen.

Az autó valami olyasmi lenne, mint a szabadság és a városból való kikapcsolódás, miközben felfedezzük hazánk szépségeit, vagy csak egy kis szünetet tartanánk a végtelen napi sztereotípiák és nyomorúságok között.