Az én történetem nem egyedi. De mélyen emberi.Dolgozom. Küzdök.

Túléltem már sok mindent, de ez a teher, amit cipelek, évek óta ott van minden nap velem. Nem látványosan. Nem kiabálva.

Elviselhetetlen már.

Egy régi hitelből indult minden. Munkanélküliség következményeként felmondták a szerződést, behajtóhoz került, én pedig fizettem, amit tudtam a megbeszéltek szerint. Fizettem, és a tartozás mégis nőtt. Az eredeti 3 millió Ft - os (kb. 7500Euro) tartozás mára 8 millió forint. (kb. 20.000Euro)

Most, végre, kaptam egy lehetőséget:

ha elő tudom teremteni a még hátralévő tőketartozást, elengedik a kamatokat.

Ez lehetne a pont, ahol véget ér a múlt, és újra lehetne kezdeni.

Már elő tudtam teremteni egy részét.

A többihez most segítséget kérek – nem fényűzésre, nem vágyra, hanem tisztaságra, levegőre, nyugalomra.

Ez a teher már nem csak a gondolataimat húzza le. Az utóbbi időben fizikailag is megbetegít. Gyakran vagyok gyenge, lázas. És tudom, mi okozza: ez a fojtogató kilátástalanság, amit nem akarok hagyni, hogy győzzön.

Nem tudok a jövőbe nézni, amíg ez az adósság itt van. Nincs bank, aki szóba állna velem. Még pár százezer forintos segítségre sem számíthatok a rendszerből.

Félek, mi lenne, ha bármi történne. Ha édesanyámat elveszíteném, vagy valami hirtelen baj érne – még az is elúszhatna, amit a családom vérrel-verítékkel felépített.

Ez nem csak pénz. Ez az életem kulcsa.

Ha valaha voltál hasonló helyzetben, tudod, milyen az, amikor már nem pénzt kér az ember – hanem levegőt.

Ha úgy érzed, tudsz segíteni, tudnod kell: nem csak egy tartozást törölsz el – egy embert segítesz megmaradni.

Köszönöm, hogy elolvastad. Minden segítség egy új nap lehet számomra. Egy nap, ami nem a teherrel kezdődik.