Szép napot mindenkinek ! Sosem kértem senkitől semmiféle segítséget,így most nem egyszerű hozzá kezdenem a mondanivalómhoz.Talán az lesz a legegyszerűbb ,ha leírom a történetem .Tömören fogalmazok ígérem amennyire lehet.Közel 30 esztendő albérleti élet után vettem egy házat CHF hitelre 2006 ban.Sajnos azonban olyan tempóban emelkedett a törlesztőrészlet hogy már három munkahelyen kellett dolgoznom hogy azt tudjam fizetni.Nem figyeltem magamra így egy betegség miatt kórházba kerültem 2007 novemberében...10 nap után kijöttem ,és azonnyomban döntöttem hogy eladom a házat.Annyi szerencsém volt hogy nem a házra vettem fel a hitelt (mert arra nem adott egyik bank sem) hanem egy ismerősöm ingatlanára kaptunk 4.2 milliót.Csakhogy azt akkor is fizetnem kellett,hiszen sosem éltem volna vissza a jó indulatával és ez az én adósságom volt.2008 kora tavaszán eladtam az ingatlant,és mindet befizettem a tartozásomba,De nem volt elég sajnos.Visszaköltöztem Budapestre,ott béreltem egy parányi lakást,,és a törlesztő részleteket fizettem még 2014 ig.Több helyen dolgoztam akkoriban még lehetett,bár bejelenteni sehol sem akartak.Azután 2015 ben a legnagyobb hazai bank megszánt és kaptam 1.2 milliót kölcsön mint személyi hitel.Persze ez már akkor is apró pénznek számított de legalább kaptam.Ebből valamilyen csoda módon tudtam venni Tokod alatt egy 16 nm es faházas ingatlant,mely a földhivatalban művelési ág alól kivont területként volt nyilvántartva.Azaz állandó lakhatás ott nem lehetett.Ettől függetlenül ott laktam 2 évet,igaz áramot én vezettettem be ,és lakhatóvá is én varázsoltam de akkor ennyi volt és ennek is örültem.Kissé nomád életforma ugyan de nem volt ismeretlen számomra.Sokkal keményebbet is kibírtam már...Szerettem azt a kis faházat ,és ha csak egy apró esély is lett volna arra hogy valaha ezt rendes lakóháznak vagy legalább építési teleknek minősítik akkor sosem adtam volna el.De sajnos ebben a formában nem maradhattam ott.Így tehát ismét fel kerestem a kedvenc bankomat és ők készségesen felajánlottak 3 milliós személyi kölcsönt.Sikerült igen jó áron értékesítenem a faházat,így tisztán maradt a kölcsönnel együtt 4.2 millió amiből házat kellett találnom.Rettenetes állapotú ingatlanokat találtam .Szörnyű volt az egész már már reménytelen.Hiszen 150-200 km es távolságban roskadozó kerítés nélküli házak 3,5 millióért ,óriási repedések a házon stb...Majd 2018 augusztusában rátaláltam a jelenlegi házra.Ez is borzalmas állapotban volt de már nem halogathattam a vételt ,mert a faházat szeptemberben át kellett adnom a szerződés alapján.Azonban az előnye annyi volt hogy közel a vasútállomás és Budapest is csak 86 km.Ez nekem fontos szempont mert most is és mindig Budapesten dolgozok .Közel 8 esztendő alatt sikerült lakhatóvá tennem ,a belseő mostmár elfogadható állapotú de iszonyatosan sok pénzt elnyelt.Az összes nyílászárót cserélni kellett az aljzatot minden helyiségben betonozni,majd burkolni.Fürdőszobát létesíteni ,konyhát szintén.Csatornázni ,majd pedig gipszkartonozni a falakat mert szó szerint ocsmányak voltak.Persze a kartonozás sem egyszerű ,mivel vályogfalra nem ragaszthatok hiszen az teljesen zárja a vályog szellőzését,levegőzését ezért párnafákat kell rögzíteni először a falra és erre lehet a kartont csavarozni.A kertben azaz a telken nem tudtam már fejleszteni semmit mert arra már nem maradt sosem pénz.Amit tudtam pénz nélkül azt megcsináltam mint pl öreg szőlőtőke kiszedése cserjék ,facsemeték kiásása stb...Nincs nagy kapum sajnos mert ha azt is megvalósítom akkor a kerítést is újra kellene építeni az megújabb vagyon lenne.Ennél fontosabb sokkal a tetőszerkezet.A tetőszerkezethez egy kissé sem értek nem is merek hozzányúlni.Néhol már majdnem beszakadt,de sajnos nem tudok nem merek már több hitelt bevállalni.Jelenleg havi 230 ezer a törlesztésem,és ezt még 84 hónapon át fizetnem kell.Már nem ad a bank sem mert a netto fizetésem nem éri el az 500 ezret.De ha adna sem jutnék 1 millióval sehova ugyanis ez a tető teljes cserére szorul,és az bizony 5 milliós tétel.Gondolkodtam még az eladáson de éppen a tető állapota miatt nagyon alul értékelnék...na meg a külső bepucolás miatt is mert az is csúnya.Rengeteget dolgoztam már rajta ,és nem akarom fillérekért eladni.58 éves vagyok sokmindent megcsinálok,de mégegyszer ezt nem kezdeném előlről mert ez iszonyatosan kemény és gyötrelmes volt.Hazajöttem 24 órás ügyelet után és kezdtem a kartonozást 30 fokos melegben...gyilkos munka volt.3 évvel ezelőtt csináltam meg azt.Persze mindenkinek vannak gondjai problémái ,ezt én jól tudom hiszen éppen ilyen munka körben dolgozom.Olyan emberekkel,akiknek se esélyük se reményük egy élhetőbb jövőre.De ezt inkább nem részletezem mert hosszú és nagyon összetett az egész.Én magam is úgy indultam a nagy betűs élet útján hogy "-Takarodj ahova akarsz!Ha megdöglesz sem akarok tudni róla." Történt mindez 1984 márciusában.Akkor kimentem az akkor még létező Barta puszta vasótállomására ,és az érkező vonatra szálltam ami Budapestre hozott.Nem mentem be a fülkébe kint a peronon -akkori kocsikban még voltak ülőkék- ott leültem és egyszer csak Cegléd után megérkezett a jegyvizsgáló.Kérte a jegyet én meg mondtam hogy nincs ránéztem ,csupa vér volt az arcom a törött orrom miatt ,ő meg legyintett és ott hagyott.Amikor beért a vonat a nyugatiba mindenki leszállt,én csak ott ültem azon töprengve mi legyen most.Azután meg embereltem magam,és rendbe szedtem gondolataim.Felállsz keresel egy mosdót és meg mosod a képed.Ez az első.Így tettem.Majd rettenetes éhes lettem ,eszembe jutott hogy az emberek a sörös üvegeket a vonaton hagyják nos vártam egy beérkező szerelvényt és amikor mindenki leszállt én végigrohantam rajta még a takarítók előtt és összegyűjtöttem vagy húsz üveget,alig bírtam el.Ezután kérdeztem az emberektől hogy hol tudnám én azokat visszaváltani,hiszen semmit sem ismertem a nagy bűnös városban.A Skála áruházat mondta mindenki ,így hát bementem és lett 42 Ft om rögtön.42 Ft értitek ??? Óriási ! Az nekem akkor ott egy teljes vagyon volt.2,80 volt a fél liter tej,3 Ft az 5 dekás vaj és 2 Ft a negyed kilú kenyér kész lakoma! Na de hol egyem meg? Kinéztem egy gyorsvonatot ami jó sokára indul,és azon befaltam a vacsorámat.Rájöttem hogy ez működik,és ezt a jövőben is meg tudom csinálni.Ott maradtam hát a nyugatiban,és gyűjtöttem az üvegeket,így volt mit ennem,és telefonra is jutott meg hirdetési újságra is...merthogy nem volt ám internet meg okos telefon meg egyebek...:Éjszakánként a gyorsvonatokban aludtam amelyek nem indultak ,bár a rendőrök néha elvertek gumibottal,mert a takarítók nagyon utáltak amiért összeszedtem előlük az üres üvegeket a vonatokon,ezért sokszor beárultak a rendőröknek hogy ott alszok X vonatkocsiban.De olyankor átmentem másik vonatra.Mindeközben nappalonként először munkát munkahelyet kutattam kerestem.Sehol sem alkalmaztak.Nem értettem hogy miért nem vesznek fel még a leg trógerebb munkára sem.Elég buta voltam.Azért nem vettek fel mert nem töltöttem be a 16. élet évemet.Úgy a tizedik elutasítás után felfogtam végre.Éppen az Északi járműjavítóból jöttem vissza az Orczy tér irányába,gyalog- mert mindenhova gyalog mentem,egyrészt mert nem volt már jegyre pénzem másrészt pedig mert tanulni akartam Budapestet-amikor megláttam a Ganz Mávag nevű hatalmas gyárat.Úgy döntöttem bemegyek történjen bármi is.Mindegy milyen munka bármit elvégzek,csak legyen.De ismételten ugyanaz a műsor még 16 sem vagyok stb...ekkor ott bent mélyen erőtt vett rajtam a keserűség,azt az érzést nem tudom szavakkal leírni.Nem sírtam hozzászoktam hogy nem szabad meg hát milyen ffi az aki bőg?De mélységesen magam alá kerültem és könyörgőre fogtam a dolgot.Mindent megígértem bármit bevállaltam ,sőt azt is mondtam hogy csak fele fizetést kapjak mint mások,csak vegyenek fel.Kérdezték hol lakok mondtam hogy a nyugatinál :) De persze a személyimben benne volt a cím hogy Barta puszta...és az bizony 130 km el odébb van.Kidumáltam hogy még csak néhány napja vagyok pesten stb...Ami végülis igaz volt.De azt nem mondhattam hogy a nyugatiban lakom :) Lényeg hogy az osztályvezető úr ,aki egy végtelen empatikus ember volt meg kegyelmezett rajtam és alkalmazott raktári segédmunkásként.Ez már a csúcs volt akkor számomra.Mondta hogy másnap mikorra menjek orvosi alkalmasságira stb...de én már gondolatban nem voltam ott.Annyira örültem hogy aznap különleges vacsorával ajándékoztam meg magam.Még több üveget gyűjtöttem és vettem 20 deka párizsit is a szokásos tej vaj kenyér mellé.Már azt sem bántam ha a rendőr egyet kettőt rám suhint a gumibotjával...nem érdekelt.Lett munkám és ez akkor az életet jelentette!Na a munkakezdés sem volt egyszerű.Tudatlan voltam és hozzászoktam hogy parasztországban egy adott feladatból a maximumot kell kihozni.Bementem a nagy gyárba megismerkedtem a csoporttal mely 7 főből állt velem együtt,és a csoportvezető nő mondta hogy "-Ülj le Laci nyugodtan reggelizz meg" Nagyon rosszul éreztem magam szégyelltem még azt is hogy létezem...én nem reggelizek .Ennyit mondtam és meg kérdeztem mit kell itt csinálni?A csoportvezető elkísért a raktár végébe és meg mutatta részletesen hogy leszámolod az anyagot felírod erre a papírra a az anyag nevét kódszámát stb és a db számot,meg a dátumot.Jó gondoltam.Hozzá is láttam rögvest.12 állvány sor volt a raktárban én 11.40 re 3 sort végig megcsináltam. A csopvez bent volt a raktár irodában a kartonokat egyeztette a raktárossal ,ezért nem is látta hogy én hogy haladok.Csak 11.40 kor le kellett állni mert menni kell ebédelni,és akkor förmedt rám. "Mit csináltál Laci??? -kérdezte..én meg csak álltam és szégyelltem magam mert valamit biztos elcsesztem.."fél havi munkánkat megcsináltad ? Nem szabad! Hogy leszünk itt két hónapig ha már az első két nap alatt majdnem a fele kész a felvételnek ? Azután elmagyarázta hogy felveszek egy fakkot utána pihenek...vagy elmegyek a Cantinba vagy sétálok ...Nos innetől már tudtam hogy itt más a munka morál :) De azonnal alkalmazkodtam hiszen féltem hogy elküldenek.Tehát ekkor már volt munkám de a lakhatást még meg kellett oldanom.Egy Forint nélkül nem volt túl nagy esélyem arra ,hogy bárhol is találok albérletet.Már 23 napja "laktam" a nyugati pályaudvaron ,és egyre szúrósabban néztek a vasutasok is meg a rendőrök is ,tehát kezdett melegedni a helyzet találnom kellett valamit de sürgősen.Egy oszlopon találtam egy hirdetést ,ami egy szobába bérlőtársat keres havi 870 Ft ért.ez nekem kiváló lehetne.Felhívtam a telefonszámot,és kimentem óbudára de oda már nem gyalog hanem a 60 as busszal :) Egy igen idős házaspár fogadott ,az úr meg mutatta a szobát mely egy külön kis mellék épület volt .Két ágy volt benne egy asztal két szék meg egy kályha.Mondtam hogy ez maga a tökéletesség számomra.Hónap vége felé jártunk tizenvalahánynap múlva kaptam csak fizetést.De úgy gondoltam nem baj addig csak kihúzom a nyugatiban.Megegyeztünk hogy következő hónap 10 . napján jövök mert akkor már tudok fizetni,ők meg kérdezték hogy most hol lakom.én meg mondtam hogy a nyugatiban . éppen elköszöntem tőlük amikor a hölgy valamit súgott az úr fülébe.Talán tizenöt méterre járhattam és belülről boldog voltam..nagyon boldog,hiszen lesz hol aludnom ennem stb...ekkor hallottam meg hogy az úr szólít: "Fiatalember jöjjön csak vissza!" Ott termettem egy perc alatt mert azt hittem meggondolták magukat.Végülis igen ,meggondolták csak másként mint ahogyan én hittem.Így szólt : " A feleségemmel megbeszéltük és úgy döntöttünk hogy költözzön be már ma ha magának ez megfelel, a díjat meg majd ide adja amikor fizetést kap"Tényleg nem sírhattam mert tilos volt mindig ,de akkor ott csupa könny lett a szemem,nem tudtam mit mondani...lefolyt a könny az arcomon a bácsi észrevette,kezét a vállamra tette és csak ennyit mondott: " Jöjjön"Tudtam hogy azon az estén már nem eszek mert úgy számoltam hogy majd ha visszaérek a nyugatiba akkor gyűjtök üveget.De kit érdekelt?Rengeteget éheztem gyerekként is nem olyan hatalmas probléma.Ittam jó sok vizet,és még mindig alig tudtam felfogni a történteket.és hogy mennyire jó emberek voltak ők arról mégegy történetem van.1984 karácsonya.A havi bérem 2800 Ft volt.Ez tényleg igazán kevés de beosztottam.Kifizettem az albérletet,amikor kellett valamilyen ruházat vagy cipő akkor azt meg vettem,és a többit pedig napra elosztottam.Persze azért előfordult hogy nem bírtam ellenállni például egy krémesnek...vagyis elzabáltam a másnapi pénzt.Nos akkor egy napig nem ettem és ismét egyenesben voltam.A legnehezebbek a munkaszüneti napok voltak.Olyankor mindig csak az evés járt a fejemben mert nem volt amivel lefoglaljam a gondolataim.A karácsony akkor számomra rettenetes.Minden munkatársam mesélt tervezett kinek milyen ajándék milyen ételek stb...Utáltam már hallgatni is azt.84 december 23 . án lementem a Batthyányi téri nagy áruházba és vettem minden napra egy ételkonzervet.Meg engedhettem magamnak ezt a luxust mert igen kiváló munkám elismeréseként 100 Ft os jutalomban részesültem.Tehát minden ünnep napra jutott egy konzerv a szokásos tej,vaj,kenyér mellett.Szent este feküdtem az ágyban,felidéztem az elmúlt karácsonyok borzalmait melyek a tanyán történtek...és ekkor egy halk kopogás..Majd szólít valaki: "-Laci itthon van?" Ajtót nyitottam és velem szemben állt a bácsika kezében szalvétával letakart tányér....Hozott nekem 2 szelet rántott húst krumplipürével..és még ő szabadkozott amiért ők olajban sütik zsír helyett ...Csak annyit sikerült kinyögnöm hogy köszönöm szépen.Jó étvágyat és kellemes karácsonyt kívánt majd elment.Ismét teljesen ledöbbentem...de az éhség nagy úr ám.Egy pillanat alatt befaltam az egészet.Hosszasan folytathatnám az írást még,de nem tudom hogy érdekel ez egyáltalán valakit vagy sem.Ezért most el köszönök,és előre is köszönöm a segítségeteket,de ha csak pusztán érdeklődés miatt olvastad végig az írásom azt is hálásan köszönöm !