Üdvözlet mindenkinek,

A nevem Mónika, magyar anyuka vagyok, egy 2,5 éves gyönyörű kisfiú édesanyja.

2024. augusztus 9-én összeomlott az életem, amikor a szociális szolgálat elvette tőlem a fiamat, az én mindenségemet...

2023 októberében érkeztünk Svédországba, és az volt a célom, hogy minél hamarabb munkát találjak, de nem sikerült, pedig több mint 500 különböző állásra jelentkeztem...

Az exem, a fiunk apja ugyanazokkal a problémákkal küzdött, és elkezdett gyógyszereket szedni, majd függővé vált... Vissza akartunk költözni Magyarországra, ahol lett volna munkám, házam és mindenem, de a szociális szolgálat elvette a fiamat, mondván, hogy az apa függő, és én nem védtem meg a fiamat. 

Igen, függő, de soha, soha nem bántott engem vagy a fiúnkat!

Azt akarták, hogy szakítsunk és külön költözzünk, amit meg is tettünk, és most egyedül élek egy lakásban, ami havi 9500 SEK-ba kerül... Nincs munkám, és már nem tudom fizetni a lakbért, így kilakoltatás fenyeget... és ha ez bekövetkezik, soha többé nem kapom vissza a fiamat...

Mindent megpróbáltam, segítséget kértem a szociális szolgálattól, de elutasítottak, és most két hónapos bérleti díjhátralékom van...

Nincs itt senkim Svédországban, és a szüleim sem tudnak segíteni, mert idősek és nyugdíjasok...

Az elmúlt 20 évben Magyarországon dolgoztam, mindig volt pénzem, én voltam az, aki mindig segített másoknak, ha pénzügyi gondjaik voltak, és most nekem van szükségem segítségre.

Kérem, segítsenek nekem kifizetni a három havi bérleti díjat, és segítsenek visszakapni a napfényemet... mióta elvitték tőlem, meghaltam... ő a legfontosabb dolog az életemben...

Köszönöm ❤️