Lelkipásztori szolgálatomat a szegénységben élő keresztények között végzem a malawi Mzimba városában található Szent Pál plébánián. A plébánia egy nagyon kiterjedt vidéki területet fed le, és a hívek közül sokan a plébánia központjától távol eső, szétszórt falvakban élnek. Ezek a közösségek hitben és áhítatban gazdagok, ugyanakkor gyakran súlyos anyagi nehézségekkel küzdenek.

Szolgálatuk nagy kiváltság és egyben igényes küldetés is számomra és lelkipásztori munkatársaim számára. Az egyik legnagyobb kihívásunk a plébánia külső állomásai közötti nagy távolság. Sok keresztény közösség messze található, és az utak gyakran nehezen járhatók, különösen az esős évszakban. Emiatt a hívek rendszeres meglátogatása komoly kihívássá válik.

Az Egyház szolgáiként arra vagyunk hívva, hogy eljuttassuk a szentségeket – különösen az Eucharisztia, a bűnbocsánat és a betegek kenete szentségét – Isten minden népéhez. Megbízható közlekedési eszközök nélkül azonban néha nem tudunk olyan gyakran látogatni egyes közösségeket, amennyire szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy sok hívő, aki mélyen vágyik a szentségekre és a lelkipásztori jelenlétre, hosszú ideig kell várnia, mire részesülhet bennük.

Ezért a lelkipásztori erőforrások, különösen a közlekedés támogatása hatalmas változást hozna missziónkban. Megbízható közlekedési eszközökkel gyakrabban tudnánk eljutni a távoli közösségekbe, rendszeresen ünnepelni a szentségeket, kísérni a betegeket és az időseket, és megerősíteni a gondozásunkra bízott emberek hitét.

Támogatásuk nem csupán gyakorlati segítséget jelentene; hozzájárulna ahhoz, hogy az Egyház élő jelenléte eljusson azokhoz a közösségekhez, amelyek lelki táplálékra szomjaznak. Lehetővé tenné számunkra, hogy eljussunk a távoliakhoz, megerősítsük hitüket, és biztosítsuk, hogy a Szent Pál plébániához tartozó egyetlen egyháztag se érezze magát elfeledettnek.