Jó reggelt mindenkinek,

Egy majdnem 2 éves kisfiú édesapja vagyok.

Nemrég elvesztettem a munkámat, 33 éves vagyok és mindig is depresszióban szenvedtem.

Van mellettem egy párom, aki részmunkaidőben dolgozik, a hónap végéig alig bírjuk fizetni a lakbért és az étkezést.

Sajnos a munkám elvesztése miatt még jobban beleestem abba a fekete alagútba, amiből nagyon nehéz kijutni.

Szeretném, ha a fiamnak egy boldog, az enyémtől eltérő életet tudnék adni.

Szeretném, ha megengedhetném neki, hogy óvodába járhasson, hogy játszhasson, hogy megtanuljon szocializálódni.

Sokan azt mondják majd, hogy "keress munkát", én ezt teszem, de a jelenlegi életemben és főleg a jelenlegi állapotomban ez nem könnyű.

Nem kérek alamizsnát, csak átmeneti segítséget.

Igazán köszönöm mindenkinek, köszönöm mindenkinek, akinek van szíve.

P.s Nem vagyok túl jó az írásban, de sajnos nagyon nagy bajban vagyunk.

Segítséget kérni sem könnyű, a családomat csupaszon tartani, de ha van egy kisgyermeked, akkor olyan dolgokat teszel, amiket soha nem gondoltam volna, hogy megteszek, és ez is egy ilyen.